Az Álmok sugárútján

"Szegény az az ember, akinek a boldogsága mások engedélyétől függ." 

A rádióban épp Green Day Boulevard Of Broken Dreams dala szól - punk's not dead! 

Gondolkodni kezdtem, hány álmomat adtam már eddig fel a legkülönbözőbb okokból. Mert okok azok mindig vannak. 
Mert azt mondták, hogy őrültség;
nem fog menni;
nem fogom tudni/bírni;
nem nekem való.
S én jó kislányként el is hittem.

Hány programot, mozit, színházat, koncertet, utazást egyszóval ÉLMÉNYT hagytam ki, mert
Nem volt kivel;
nem érdekelte;
nem volt kedve;
nem szerette;
nem volt ideje.

Közben pedig csúsztam le álmaimról, s az élményekről.
"Sebaj, lesznek új álmok"-mondják.
Igen, lesznek. S majd azok sem teljesülnek.
Az élve eltemetett álmok sosem halnak meg... s idővel egyre erősebben kopogtatnak: hé, mire vársz?! Valósíts már meg!!

Arra jöttem rá, hogy a legnagyobb árulás önmagunkkal szemben az, amikor feladjuk az álmainkat. Amikor lemondunk róluk, amikor elhagyjuk őket. Elhagyjuk magunkat.

Idő, s bátorság kell kimondani, hogy akkor most megteszem. S ez lesz az a pillanat, amikor végre nem hagyom cserben magamat. 









Megjegyzések

  1. Köszönöm! Hogy írta Móni? ...valakinek a keze ír... Nekem most Te írtad le az üzenetet! :-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Új Medicina - Felfoghatatlan baj a fészekben

Dubajoztam

Válasz Fanninak