Korai fejlesztés

Korábbi posztjaimból kiderült, hogy a korai fejlesztés híve vagyok. 

Továbbra is,  pedig a tekintélyelvű rendszerek, az azoknak hívő embertársaim mindet megtesznek, hogy bebizonyítsák, amit teszek, az rossz.

Rossz, mert elveszem a lányom gyerekkorát. 

Rossz, mert minek idegen nyelvet tanulni, ha még valaki  a magyart sem beszélni.  

Rossz, mert szegény gyereket összezavarja a hétfői logopédia, ahol pergetni tanulja  a fránya r-t, míg délutáni német órán pedig pont a nem pergetést tanítják.
(A Kisbestia nagyon is tudja, hogy mikor pergetünk és mikor nem. Kértem, hogy mondja: TöRpilla. Mire ő kacagva: Smurfette!)

Aki ránéz a lányomra, az valószínűleg egy neurotizált, összezavart, gyerekkorától, a játékoktól megfosztott, megtépázott önértékelésű könyvkukacot fog látni.... 

Mert biztos, hogy csak az lehet, ennyi szellemi stressz mellett.... 

Biztos?

Biztos kedves ezeréve tanító-fejlesztő óvónénik?  

Biztos kedves bólogató, de eddig még idegenyelvet, matekozást  ki nem próbáló szülők?

Nem!!!

Lányom 3 hónapos (!!!) volt, amikor elkezdtük az okosbaba/ Doman programot egy ismerős ajánlására. Miután eldöntöttem otthon élvezem a gyed-gyes örömeit, így személyiségemből adta magát, hogy aktívkodni fogok. Szókártyák, pöttyös kártyák, ppt-k, kiskönyvek, laminált poszterek kerültek ki a kezem alól. Vettem Matandát is, miután láttam, hogy a 9 hónapos gyerekemnek megy a matek. És persze angoloztunk, németeztünk és francia játszóházba jártunk hetente egyszer Noni 4 éves koráig. A Doman programot előírásszerűen a gyerkőc 1,5 éves koráig tudtam csinálni, ugyanis onnantól kezdve ő dirigált. Ha kedve volt valamihez - pöttyök-, akkor azon nyomban cucc elő, míg a kedv kitart. Eljátszott vele 5-10 percig, majd már mást csinált. S volt pesze olyan téma, amit határozottan elutasított. BIzarr volt az anatómiai atlasszal rohangáló 2,5 éves, vagy az apját a gőzgép működésével nyaggató hároméves. 

Nálunk van TV, internet. 

Amikor kedve van, nézheti. Sokáig kritérium volt, hogy csak mese, mondóka és az is angolul.  Ovisan persze rájött, hogy vannak magyar mesefilmcsatornák (jó kis böszme mesékkel), s így az angol mesefilmek lemaradtak. 

Mostanában viszont elő kellett szedni párat, olyant is, amit legalább 2 éve nem nézett. Legnagyobb meglepetésemre emlékezett a mesék tartalmára, részeire, szereplőire. A másik meglepetés az volt, ahogy 3 hallgatásra már fújja az angol nyelvű dalokat. Harmadik meglepetés, hogy gyakorlatilag érti az angol beszédet és válaszol is rá, sőt ő maga kezdeményezi a beszélgetéseket. Üdítő jelenség az Aldi fagyispult mellől angolul Muuuuum, look at! - etelő  gyerek.

Ezek után jött  német intenzív, az iskolaelőkészítő fogalalkozás után. Kb 3-4 nap alatt tökletesen megtanul 5, de akár 10 új szót is - attól függően mennyire és mihez van kedve.

Franciával vagy 2 éve nem foglalkozunk, ennek ellenére sorolja  a színeket, énekeli a dalokat,s ha eszébe jut nézi a Tudormanókat, Clipounets-et  vagy Petite Prim-et. Majd utána gyorsan beteszi a Barnyardot angolul.

A kicsi gyerekkorban hallottak, látottak mélyen megmaradtak, nyelvtanulás terén is.

A csúcs azonban a matek. 

Két hete történt, hogy játszott a pónis játékkal. Alig várta, hogy 50 szív alakú köve legyen és akkor végre megveheti Zecorát, a zebrát.  Nézi a kijelzőt: 28 szívecske van. Még 22 kell, és végre megveszem.
Férjemmel hosszú perceken keresztül némán néztünk egymásra.
Ha nem engedjük neki a technikai vívmányok használatát -mint ahogyan sok szülő nem engedi, mert káros. Nem a készülék, nem a program a káros, hanem a szülői szelekció nélküli céltalan szörfözgetés-, akkor ezzel a pillanattal, élménnyel most szegényebbek lennénk. 

Letöltöttem neki pár új matek applikációt, amiket imád. Napjában többször játszik velük - mellette ülünk s tanítjuk az összeadásra, kivonásra. Használjuk kezünket, a számegyenest, a fent említett Matandát, ami az abakusz és a piros-kék korong hibridje. Egy magyar tanárnő, Csordásné Anda Éva találmánya. Zseniális. És nem értem, miért nincsen az ovikban, a sulikban? Mert jó? Mert játékosan, könnyen megtanulják és megszeretik az apróépek a matekot?

Hangsúly a játékon van. Ugyanis neki ez nem volt muszáj feladat, nem volt kötelező elem, hanem újabb játék anyával, apával. Egy újabb alkalom, hogy együtt legyünk, hogy összebújjunk, hogy együtt fedezzük fel a világot, hogy beszélgessünk, s  egymásra figyeljünk.

Meglátásom és tapasztalatom alapján ez a játékos attitűd fogja meghatározni a tanulási kedvet   és kompenzálni a későbbi tanári baklövéseket.

A baj az, hogy a pedagógusok/ pszichológusok pont ezt nem látják be. Pedig a világ halad -a  gyerekek pedig okosabbak és ami még inkább szembetűnő: kritikusabbak. 

Már oviban is....