Lélek-Agy-Szerv

Ígéret szép szó...íme az evészavarok bio-logikus hátterének felvezetése. 

Felhívom figyelmeteket, hogy nem az ortodox megközelítést fogom leírni, azaz nem azt, amit az akadémikus orvoslás és dietetika mond, hanem itt is a lélek megéléseit kívánom boncolgatni.

Ezt teszem azért, mert szent meggyőződésem, hogy minden betegség, fizikális elváltozás, így a kövérség mögött is a lélek játszik jelentős szerepet. A lélek húzta egykör a rövidebbet, s most testen keresztül kommunikál.

Dr. Hamer leírásai óta már bizonyítottan tudjuk, hogy minden elváltozás LELKI-AGYI és SZERVI szinten egyszerre fut le.

A psziché (lélek) nem tudja feldolgozni az őt ért ingert, ezért az agy folyamatosan a megoldáson dolgozik. Ezzel kapacitásának jelentős részét leköti, aminek az a veszélye, hogy kevesebb erőforrása marad a szervek működtetésére. Az automatikus agy legfőbb funkciója ugyanis a percről-percre történő túlélés biztosítása: elugorjunk/elrántsuk a kormányt  a busz elől, kikerüljük az utcán szembejövő gyanús csapatot, elkapjuk a kezünket a gáztűzhely fölül. Az agy tehát mindig éber és mindig pásztázza a környezetét, analizálja az ingereket, információkat és mozgósítja a szerveket. Ehhez pedig lehetőleg 100%-os erőforrás kell. Eldöcög 75%-on, de nem sokáig. 25%-os működésnél pedig már veszélyben az életünk.

Ezért fontos, hogy a pszichés problémák mielőbb megoldódjanak. Ha ez nem megy, mert nem tudunk túllépni egy helyzeten,  akkor az agy egy kis gócba, a Hameri- gócba letölti a problémát. Ha nagyon nagy, akkor azonnal. Ilyenkor úgy tűnik, hogy az érintett semmit sem érzékel  a helyzetből, nem értjük a reakcióit, pontosabban azok hiányát. Az is lehet, hogy a probléma az első éjszaka alatt, az alig pár órás, felületes alvás során töltődik le. Ennyi pont elég.
A probléma ugyanis már ott van a sejtekben, a sejtszintű memóriában. S hasonló helyzetben már aktivizálódik is. 

Az esemény elindít egy emlékképet, s ezzel  az a test válaszát.

“A sejtmemória előhívja a megfelelő pszichogenetikai emléket. Ez aktiválja a   DNS nagy árkában  lévő pszichogénpárokat, s transzkripciós fehérje nélkül megkezdődik a pszichogenetikai információ átírása biogenetikai információvá a DNS aktív száláról az mRNS-re. Az mRNS ezután elhagyja a sejtmagot riboszómákhoz kötődik, ahol a transzláció során megtörténik a kódolt biogenetikai információ lefordítása az aminosavak nyelvére. Több száz vagy ezer aminosav fehérjemolekulává szerveződik, ezek a pszichoproteinek.... s ez juttatja az embert a csak rá jellemző immunválaszhoz, meginduló anyagcsere-folyamatokhoz, reakciókhoz. Így meghatározza az egyén választási és döntési mechanizmusait.”  (F. Galló Béla)

S ha már mRNS,ről, s DNS-ről beszélünk, akkor már ott is vagyunk az örökíthetőségnél is! Leegyszerűsítve az örökletes betegség nem más, mint őseink elszenvedett lelki konfliktusaikor keletkezett sejtszintű szervi válasz.

Emiatt nemcsak jelen élethelyzetünket kell egy-egy tünet megjelenésekor vizsgálni, hanem vissza kell pörgetni az időt, s megnézni, hogy anyánk hasában mi magunk, valamint felmenőink milyen konfliktusokat szenvedtek el  egész életükben. 

Ez pedig az Új Medicináról máris a Total Biology, Recall Healing területére vezet el bennünket.