Világvallások 4. - A Könyvek Könyve

E néven is illetik a Bibliát, amely jelentése könyvek. Negyven könyvből áll, s magában foglalja a Ószövetséget, melyet Mózes kötött Jahvéval, s az Újszövetséget, melyben Jézus maga az új szövetség, ember és isten között.

Biblia a kereszténység szent irata. Meglepő, hogy miért nem csak az Újszövetség? Miért épül fel a mise az Ószövetség (zsidóság) történeteiből is, annak bosszúálló, önző és nem egyszer gyerekgyilkolásra is felszólító istenével? Miért veszi alapul azoknak a zsidóknak a történetet, akik  Jézuskat megölték?   Miért nem csak a szeretetről, s Jézus bölcs tanításaitól szól? 

Valószínűleg, valamelyik zsinat így rendelte el. Ha pediglen elrendelte, annak úgy is kell lennie. Megkérdőjelezhetetlenül. S ezzel meg is érkeztünk az egész kereszténység rákfenéjéhez: az a baj, hogy a jézusi tanítások és a klérus köszönőviszonyban sem állnak.
Ha megnézzük Krisztus tanításait, példabeszédeit, ennél filantróp, s szodiáldemokrata szöveget nem igen találunk. Egyenlőség, Testvériség. S mi az egyház? Egy ősdinó, merev, minden új gondolatot megtorló, materiális, militáns és konzervatív.  És vajon miért van egy egyiptomi obeliszk  Vatikánváros kellős közepén?  Erről David Icke a nagy összeesküvés-elmélet kutató tud órákat beszélni.
Az elmúlt 2000 év tele volt egyéni értelmezésekkel és vallásreformokkal. A krisztusi ágat képviselik a koptok és az örmények. Aztán alighogy államvallás lesz, máris ott az első eretneküldözés: homouszion vagy -iuszión, azaz Jézus isten maga vagy “csak” istenhez hasonló. 


A kereszténység, az utolsó a hitvallások közül, melyről írok. 

Hitvallás, mert hinni kell Istenében, a neki tulajdonított tanításainak, azokat megkérdőjelezni bűn. Hinni kell  a mennyben és a pokolban, ördögben  s angyalban.
Hinni kell a véges életben, a szenvedésben, a földi siralomvölgyben.
Hinni kell az eredendő bűnösségben, emberi gyarlóságban, az ítélkező-megtorló istenben.
Leginkább abban, hogy  bűneinket valaki más, az Isten fia mossa el, s ezzel elérjük a megváltást. Nem magunktól,
mert méltóak vagyunk rá,
vagy mert elérhetjük,
vagy mert nincs is eredendő bűn, 
hanem valaki más , az “áldozati bárány”, a “bűnbak” feláldozása árán.  (Ősi pogány vallások egyik rítusa, amikor a nép bűnét a papok, sámánok rápakolják egy bakra, akit utána az isteneknek vezeklésül feláldoznak)
Hinni kell, hogy ennek ellenére is reménytelen esetek vagyunk, s a beígért megváltás elmarad. A Fatimai Titok Könyörületes Asszonya szeretetet és megbánást követel, s ha ezt nem adja meg az ostoba emberiség, akkor halálnak halálával fog lakozni - így fenyeget a Szívek Anyja.

S közben mi van?

Van egy Tanító. Egy Mester. A Rabbi.
Életéről nem sokat tudunk. Gyermekkoráról szóló iratok apokrifek -  a Biblia nem tartalmazza. Tudjuk, hogy bemutatták a templomban, körülmetélték zsidó szokás szerint.  Aztán nagy csend. Egyszer csak érett férfiként előkerül, megmerítkezik a Jordánban, s tanítani kezd.

Mindössze három éve van, míg elítélik. Röpke három év, egy analfabéta környezetben, melyben csoda volt már a tizenkét tanítványt - akik inkább követők-, összeszedni. Tizenkettő egyszerű ember, akik fel sem fogták Mesterük metaforáit, példabeszédeit, aki koncepciómentes  dolgokról kezd beszélni.
Jézus nagy valószínűséggel elérte  a megszabadulást: olyan dolgokról beszél, olyan kontextusban, amely addig nem volt  szokványos.  A szeretetről, a toleranciáról - egy más tudati állapotról, rezgésszintről  szól.
“A szeretetben nincsen félelem, sőt a tejes szeretet kiűzi a félelemet. mert a félelem gyötrelemmel jár: a ki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.” (Jn 4:18)

Kimondja, hogy minden s mindenki egy:
"Amit akár legkisebb gyermekemmel is tesztek, azt Velem teszitek, mert Én bennük Vagyok, ők pedig Bennem. Igen, Én benne Vagyok minden teremtményben, és minden teremtmény Bennem van. Örülök minden örömüknek, és minden fájdalmuktól Én is szenvedek.  Ezért azt mondom nektek: Legyetek jóságosak egymással és Isten minden teremtményével.“

Beszél a karma törvényéről, azaz ok-okozat összefüggéséről. Ez abban a korban, amikor az emberiség átlag tudatossági szintje valahol 75-80 körül mozgott, s a talio-elv él (szemet szemért...), egy ilyen kijelentést valószínűleg nagyon kevesen érthettek meg. Akik  megértették, azok nem véletlenül jelentették fel istenkáromlásért (s császártagadásért). Mert miről is szól ez  és a fenti mondás?
Arról, hogy nem vagyunk egy istennek kiszolgáltatva.
Gyakorlatlag nincsen (olyan) isten, aki rendelkezne felettünk. Nem egy isten rendeli és rendezi el az életünket, hanem mi magunk. Nem az isten, sors, szomszéd, a helytartó cseszett ki velünk, hanem mi saját magunkkal.
EZ a gondolat ŐRJTŐŐŐŐŐŐŐ!!
Felelősséget jelent!

Ezt a gondolatot, még most is -a mikor  a tudatossági szint már meghaladta a bűvös 207-et-, is csak kevesen értik. Sokkal könnyebb a kormányt,  a társadalmi rendszert, a multikat, a mutyizó kismaszekokat, szomszédot, apát-anyát, férjet-feleséget és gyereket hibáztatni, mint észrevenni, hogy a kaktuszt, melyben ülünk, mi magunk nevelgettük, dédelgettük ily szép nagyra, s  nem más tolt alánk egy óvatlan pillanatban. 
“Mert a mit vet az ember, azt aratja is. (Gal 6:7)

Jézus az Örömhírt (Evangéliumot) hozta el nekünk, miszerint van, ami erősebb a karma törvényénél: ez pedig a megbocsájtás törvénye: 
 

“Mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.” (Róm 6:14)
Mégis mennyien vannak, akik azt mondják inkább belehalnak, semmit megbocsátanak ...?

Nem ítéli a vagyont, sőt, lehetőségnek tartja. A bőség pozitív meglétének visszafogott rehabilitációja évszázadokkal később Kálvinnál jelenik meg.
“Van olyan, a ki bőven adakozik, és annál inkább gazdagodik, és a ki megtartóztatja a járandósságot, de ugyan szűkölködik”(péld 11:24)
Mit is mond? Adakozz, adj a rászorulóknak, s Isten ezt még többel jutalmazza... Nem hiszed? Próbáld ki! Szívből, őszintén, önzetlenül és örömmel adj.... a csoda nem marad el.

S mi van a nőkkel?
Ház ez az. 
Ha Jézus  rabbi volt, akkor hölgyek is voltak mellette. S
zép misztikus kérdőjel Mária Magdaléna kiléte. Ha a zsidó vonalat gondoljuk tovább, akkor a korai női szerep nemigen térhetett el a Tóra által leírtaktól. 

Pál apostol kifejezetten károsnak tartotta, ha  egy nő tanult. Szerinte ez rossz hatással van a nő nemzőképességére. Ehhez képest a Saulusból lett Paulus nővére vagy kilenc gyermeknek adott életet, s ennek ellenére éles elmével áldotta meg az ég.
Szt. Ágoston tanításai szerint egy nő fizikailag alkalmatlan a tanulásra.
Vagy gondoljunk az ördögűzés és eretnek/pogány gondolatok kiűzésének bevett gyakorlatára: egyszerűen meg kell a nőt erőszakolni.
De gondolhatunk a a nőknek a legkisebb mozgásteret biztosító misszionárius pózra.

Az, hogy a fejlettnek kikiáltott Nyugaton esélyegyenlőségről beszélhetünk, az sokkal inkább köszönhető Gutenberg mesternek,  Luthernek, Kálvinnak, még VIII. Henriknek is, aki 1530-ban létrehozta az anglikán egyházat, s elfogadtatta a leánygyermek trónöröklési jogát. Majd felvilágosodás hullámainak, amikor már hölgyek is olvashatták Justine-t a budoárjukban...