Pogácsa kétszer
Mai nap ismételten jó alkalom volt arra, hogy egyazon valóság több aspektusát lássam meg.
Sikerült olyan napot összehoznom, mely szakmai rendezvénnyel kezdődött és zárult.
Reggel elindultam a 9. kerületi rendezvény helyszínére. Már az egész 9. kerület meglehetősen heterogén képet mutat. Adott egy rehabilitált arca, csupa modern, kultrált épülettel, helyes passzázsokkal, melynek csúcspontja a Semmelweis Egyetem Tűzoltó utcai új épülete. Majd csupán két utcát kell menni, s benne vagyunk a lerobbant, lerozzant utcákban. Míg az egyik részen mintha szikrázó napsütés lenne, addig a másikon százéves ónos szürkeség.
Nos, egy ilyen utcában volt a rendezvény helye. Az épület valaha szépnek készült, csak aztán nagyon gyorsan fogott rajta az idő vasfoga. Belül viszont meglepett a rendezettség, a tágas, világos belső terek, igazi zöld növényekkel megtűzdelve. A konferenciaterem viszonylag pici, a frontálisan elhelyezett fekete faszékek nehezek és merevek. A büféreggelinek kikiáltott asztalon keletlen, formátlan, szétsült “műpogácsa” árválkodott édes társai kíséretében. Sajnos az előadás sem volt ennél jobb, sem tartalmában, sem szakmaiságában, sem stílusában.
Délutáni rendezvényről viszont kis híjján lekéstem. Szerencsére könnyen és gyorsan odaértem a délutáni csúcsban. A 11. kerületi irodapark az ország legjobbja - szerintem. A workshopnak helyet adó médaivállalat irodája színes, modern, legújabb szakkönyvek a polcokon, kollégák mosolyogósak, kedvesek, segítőkészek. Az asztalon Eauscar-díjas víz, cuki aprósüti és szép és ízletes pogi, amit nem lehet abbahagyni. Az asztal körül csupa okos, szakmailag is top ember. Nyitott és izgalmas szemlélet, igazi őszinteség. Ein Wort gibt das andere - egymás gondolatait továbbfűzve újabb és újabb ötletek, észrevételek születnek meg a kétórás szeánsz alatt. Szellemi pezsgés, s egyszerűen nem bírjuk abbahagyni, folytatjuk még a liftben is.
Gyakolatilag a reggeli kilecvenes évek HR konferenciáinak hangulatából eljutottam a 21. század közösségi világáig. Nyolc óra alatt.
S hogy mi a tanulság?
Az, hogy nincsen tanulság.
Mivel mindkettő megjelenési forma egyazon valóság két oldala, továbbmegyek a tudatom külső kivetülése, így mindkettő jelenet nem több, mint egy tükör. Azaz, a reggeli retró és a délután high-tech is egy-egy részemet képviseli. A különbség csak az ezekhez való viszonyulás, elfogadásuk vagy éppen elutasításuk, az hogy mit gondolok róluk. A gondolat pedig már csak egy történet.
Te ki lennél a történeteid nélkül?
Reggel elindultam a 9. kerületi rendezvény helyszínére. Már az egész 9. kerület meglehetősen heterogén képet mutat. Adott egy rehabilitált arca, csupa modern, kultrált épülettel, helyes passzázsokkal, melynek csúcspontja a Semmelweis Egyetem Tűzoltó utcai új épülete. Majd csupán két utcát kell menni, s benne vagyunk a lerobbant, lerozzant utcákban. Míg az egyik részen mintha szikrázó napsütés lenne, addig a másikon százéves ónos szürkeség.
Nos, egy ilyen utcában volt a rendezvény helye. Az épület valaha szépnek készült, csak aztán nagyon gyorsan fogott rajta az idő vasfoga. Belül viszont meglepett a rendezettség, a tágas, világos belső terek, igazi zöld növényekkel megtűzdelve. A konferenciaterem viszonylag pici, a frontálisan elhelyezett fekete faszékek nehezek és merevek. A büféreggelinek kikiáltott asztalon keletlen, formátlan, szétsült “műpogácsa” árválkodott édes társai kíséretében. Sajnos az előadás sem volt ennél jobb, sem tartalmában, sem szakmaiságában, sem stílusában.
Délutáni rendezvényről viszont kis híjján lekéstem. Szerencsére könnyen és gyorsan odaértem a délutáni csúcsban. A 11. kerületi irodapark az ország legjobbja - szerintem. A workshopnak helyet adó médaivállalat irodája színes, modern, legújabb szakkönyvek a polcokon, kollégák mosolyogósak, kedvesek, segítőkészek. Az asztalon Eauscar-díjas víz, cuki aprósüti és szép és ízletes pogi, amit nem lehet abbahagyni. Az asztal körül csupa okos, szakmailag is top ember. Nyitott és izgalmas szemlélet, igazi őszinteség. Ein Wort gibt das andere - egymás gondolatait továbbfűzve újabb és újabb ötletek, észrevételek születnek meg a kétórás szeánsz alatt. Szellemi pezsgés, s egyszerűen nem bírjuk abbahagyni, folytatjuk még a liftben is.
Gyakolatilag a reggeli kilecvenes évek HR konferenciáinak hangulatából eljutottam a 21. század közösségi világáig. Nyolc óra alatt.
S hogy mi a tanulság?
Az, hogy nincsen tanulság.
Mivel mindkettő megjelenési forma egyazon valóság két oldala, továbbmegyek a tudatom külső kivetülése, így mindkettő jelenet nem több, mint egy tükör. Azaz, a reggeli retró és a délután high-tech is egy-egy részemet képviseli. A különbség csak az ezekhez való viszonyulás, elfogadásuk vagy éppen elutasításuk, az hogy mit gondolok róluk. A gondolat pedig már csak egy történet.
Te ki lennél a történeteid nélkül?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése