Szent iratok 2. - Tóra, judaizmus

Egy az isten - 1. 
Az egy, mindenható isten gondolata az ókori Egyiptomig vezethető vissza, amikor is IV. Amenhotep  (Amenophis) szakít Amon/Amun/Amen(!) kultuszával, s helyette Atont a napkorongot nevezi ki egyetlen istennek. Innen a felvett neve is: Echnaton. 

Ez a vallási reform - lévén az egyiptomiak életének minden részét átszőtte  a vallás-, gyakorlatilag teljes kulturális- és államreformmá nőtte ki magát, jóllehet Echnaton halála után az Ámon-papság ellenállásának köszönhetően egy vallási restauráció következett be.  Visszaállították Amon, s így a többi isten kultuszát, Echnaton nevét pedig ahonnan csak tudták, eltávolították. Echnatont fia, Tutanhaton követte trónon, akinek neve Tutanhamonként már ismerősen cseng. 
Ennek ellenére az Amarna-kor számos régészeti lelete maradt fenn, s még valami, amiről Echnaton még álmodni sem mert.

Ez pedig hadifogyok, rabszolgák kis csoportja, akik magukat Izrael népének neveztek.  A zsidók az ún. második átmeneti korban sodródtak az egyiptomi fennhatóság alá, majd Ramszesz fáraó közel-keleti hódításainak köszönhetően hadifoglyokként folyamatos rabszolga utánpótlást jelentettek  az egyipromi gazdaság számára. Egyiptomban  született Mózes (Mosze=valakinek a fia, héberül vízből merített), akire - ha  édesanyja egy kosárba téve nem tesz vízre és nem találja meg pont a fáraó lánya-, az egyiptomi születésszabályozásnak köszönhetően biztos halál várt volna, ti. az államrend védelme (zavargások elkerülése) értelmében minden 5. zsidó fiúgyermeket meggyilkoltak.  A kosárnak köszönhetően Mózes lett az, aki a népet kivezette Egyiptomból, majd 40 évig kóborlotak  a Sínai-félszigeten, mire letelepedtek.

Gyakorlatilag a Mózes könyve a Tóra legrégebbinek tekinthető része, mely keletkezése Kre. 7. századra tehető. Ezeket az ősi kis tekercsfoszlányokat 1979-ben fedezték fel. A kumráni tekercsek kre. 200-tól íródtak, s  200 tóra és biblai szöveget tartalmaznak.  Az Aleppo Codex az első teljes, héberül íródott tóraszöveg, mely i.sz. 930 körül datálható. Mindegyiket az egységes, óhéber nyelven íródtak, melyek csak a mássalhangzókat jelöli a magánhangzók teljes mellőzésével, mely a későbbiekben  a talmud értelemzők körében heves vitákhoz vezetett.

Az ortodox felfogás szerint a tórát Jahve Mózesnek a Sínai-hegyen adta, míg a liberális felfogás és a kutatások szerint a szöveg kre. 900 és 500 között keletkezett, mégpedig több, különböző szerzőnek köszönhetően. A tóra öt könyből (Mózes könyve) áll, mely a világ teremtésével (genezis) kezdődik és Mózes halálával végződik.  Stílusát tekintve elég heterogén, ugyanis a szertartásokra vonatkozó parancsokat és előírásokat dalok, versek és tanítások színesitik. 

Az írás középpontjában   természetesen a választott nép története áll, kivonulás Egyiptomból és a áldott föld megtalálása, ahol Jahve oltalma és gondviselése alatt lesznek, feltéve, ha  kizárólag egyetlen  istenüket, Jahvét  imádják, szolgálják  és parancsait -különösen a sabbatra  és kóserre vonatkozóakat-,  betartják.  

A tórában található az emberi együttélést mindezidáig  legprecízebben szabályozó   tíz parancsolat is, melyet Mózes  vett át a Sínai-hegyen. Igaz kétszer kellett átvennie, ugyanis az első két táblát dühében összetörte, mikor is népe továbbra is a bálványimádás örömteli tevékenységét folytatta. 


A tóra kifejezetten szigorú, a parancsolatok megszegése minden esetben halálbűntetést vont maga után. Ezen felül minden más vallást bálványimádásnak tart, s így az isten népének szigorúan tilos. 
Túlvilágról nem sokat ír, s az is kevésébé plasztikus, mint a kereszténység vagy az iszlám menyországa vagy pokla.

Az istenfélő hívek számára azonban maga az írás ismerete, valamint  annak értelemzése és magyarázata is egyaránt fontos. Első helyen a talmud áll, amelynek a magja a misna, a szóbeli tóra, melyet  Mózesnek nyilatkoztatott ki  az Isten a Sínai-hegyen, így azt szóban kell továbbadni.
A tóra tekercsek elkészítése legalább egy év. Magának a pergamennek is kósernek kell lennie. Ezután az írónak (héberül szófer) pontosan Mózes 5 könyvének 304.805 kalligrafikus betűjét kell a pergamenre vetnie, mégpedig hibátlanul. Mielőtt nekiállna a munkának maga is rituális fürdőt (mikve) vesz, előkészíti írószerszámait, s ki nem fakuló fekete tintáját. Amennyiben hibát vét, vagy a tinta elkenődik, vagy a pergamen megszakad, a tóratekercs már nem tiszta, így használhatatlanná válik.

S mit mond a tóra a férfi és nő viszonyáról?


Éva a férfi bordájából lett vétetve, s aktív szerepet játszott a bűnbeesésben, s így a paradicsombéli kiűzetésben. 
Izrael népénél a nők más viszonylatban is csak mellékszerepet töltenek be: mindenekelőtt ők felelősek a nép növekedéséért, fennmaradásáért, míg a férfiak hadba vonulnak. Istentiszteleteken csakis passzívan vehetnek részt, tiltva vagyon minden vallási tisztség betöltése. Bíróság előtt tanuként szavahihetőségük ab ovo megkérdőjelezett, válást kezdeményezniük szinte lehetetlen.

Erről nyújt képet a Mikve c. darab is.