Valentin-napi üzenet 2020. február 13.

 Az ősi időkben, az ősi arany- és ezüstkorban  valóban lehetőségünk volt arra, hogy személyesen adjuk át tanácsainkat ezeken a napfordulókon. A Valentin-nap is pogány rítus volt a  mostani szemszögetekből. A mi szemszögeinkből viszont az Eredeti. 

Az, hogy ezen nap most mit jelent, hagyjuk, mert nem szól semmi többről, mint miről most a világotok szól.  Nem több, mint,  amivel kifejezitek ezt az egészet: hatalmas üres szív alakú lufik.  Semmi több. 
Ez egy levegővel - abból is  legkönnyebb, legsúlytalanabb gázzal-, teli lufi. Bármikor és könnyen kipukkad, olyan pukkanásokkal, amelyeket utána nem tudsz értelmezni. 

Nem érted miért történt és nem érted azt,  hogy mi annak az oka, hogy  a kapcsolatod nem működik.  Azért, mert súlytalan, azért mert levegős és abból is a legritkább. 

Mit gondolok én erről? Én, ennek az ünnepnek a megvalósító istensége?  

Annak idején, amikor lejöttem közétek, igen, ez annak a napja volt, hogy felkészülj arra, hogy valóban elmegy a tél. 
Azon a tájakon és abban az időben ez valóban egy tavaszpont volt. A tavasz első pillanata, ami megadta az első intenzitást és az irányt.  Ekkor már fák éledeztek és hamarosan virágozni kezdett a mandula is. A mandula, ami az én kedvenc virágom és növényem. Szeretem a színét és azt a gyümölcsöt, ami rajta megterem. Én gyümölcsnek nevezem, ti csonthéjasnak.  Nézd meg a mandula gubóját!  Nézd meg, hogyan növekszik a hamvas zöld  hús mögött az a valami, az a finom,  puha csonthéjas, ami ezt az édes és egyben kesernyés mennyei mannát adja. 

Nézzük meg most a történetiséget. Igen, elindult a szárba szökkenés, megindult a természet, a világ örök körforgása ezen a térfélen. Ennek vagyok a hirnöke, ennek vagyok az istene. Egyfajta természeti istenség vagyok, ez most azonban ne befolyásoljon benneteket.  A természet kinti ébredése  elindította az emberekben a felkészülést, hogy a téli súlyozott álomból felébredve újra kilépjenek a napfénybe, megfürdőzzenek abban, megtapasztalják annak a gyógyító sugarait, elinduljon a szorgoskodás a tevékeny ciklus. 

Erre hívlak fel benneteket a termékeny és tevékeny ciklusra, kezdjétek el a szorgos kis működést saját magatokon. Vegyétek gorcsó alá a párkapcsolataitokat, de abban is leginkább magatokat:

• Mi az, amit te adsz? Mi az, amit te nyújtani tudsz?
• Mi az, amire te képes vagy? 
• Hogyan teszed boldoggá a saját életedet és mit tudsz ebből megosztani másokkal?
• Nézd meg, mennyire van jelen életedben a gyűlölet, a harag? 
• Mennyire van életedben jelen az a fajta hárítás, hogy nem akarod tudomásul venni a másik embert? Annak a fájdalmait, szerelmét és szeretetét? 

Gondolkodj csak el ezeken! Nézd meg, hogy ez mit jelent a te számodra? Nézd meg és gondolkodj el ezen Te Földi Ember! 

Én itt vagyok veletek.  

Minden egyes nappal közelebb kerültök önmagatokhoz, és ha bennetek ott van az erő, az energia - akárcsak az a kis mandulafa - a bennetek lévő szeretet és szépség is ki fog virágozni. Nézzétek ezt meg, és mutassátok meg a másiknak! Hiszen egymás tükörképei vagytok. Csak azt tudjátok meglátni a másikban, amit magatokban is megláttok. Legyen ez - ahogy ti mondanátok, - jó vagy rossz. Legyen ez a napfényes, vagy legyen ez az árnyékos oldal. 

Vess egy nagyobb pillantást az árnyékra!

• Miből tevődik ez az árnyék? 
• Hogyan tevődik össze ez az árnyék?
• Mitől lesz ez az árnyék árnyék? 

Merd kimondani a legmélyebb félelmeidet! Merd kimondani, hogy félsz valójában csupasz és meztelen lenni, nem a másik, hanem leginkább önmagad előtt. Vesd le a magadon lévő kérgeket! Nézz mélyen önmagadba és kezdj el  szeretni. Kezd el a szeretet önmagadnál. 

Arról szól ez, hogy találd meg magadban azt a MAGot, amely értékes. Mindannyian értékesek vagytok. Mindannyian a mandulafa gyermeke és termése vagytok. Igen, a FÖLDből gyökereztek, kapjátok a NAP fényét, a HOLD csillogását, a CSILLAGOK ragyogását, az ESŐ hatalmas nagy megtermékenyítő erejét, Anyatermészet metszegeti az ágatokat és minden szépen révbe ér. Látjátok, ahogy az a kis mandula kifejlődik az őt óvó puha rétegben. Puha réteg, mely ismételten egy  kemény réteget takar, de a keméynségben ott van újra  a puhaság. Találjátok ezt meg, mely hordozza a NAP fényét, a FÖLD ásványait és termékenyen hordozza saját magát, mit ezekből épített fel. Merjétek felbontani a merev réteget, merjétek felroppantani és merjétek megnézni azt az édes kicsi MAGot. 
Ezek vagytok Ti, Drága Gyermekeim. 

A szerelem az igazából itt kezdődik. Ott, hogy meglátod ezt.  Ott, hogy érzed ezt.  Ott, hogy hajlandó vagy ezt ápolni. Öntözd a mandulafádat! Öntözd szeretettel, hálával, köszönettel. Merj kérni, merj elfogadni és merj adni. Nem leszel ettől szegényebb, ellenben életed egy új, szebb világot tud elhozni tenéked.