Miért nem vagyok szuperhős?

Mester, ha sokat meditálok, megihatok egy üveg mérget is, és mégsem lesz bántódásom?

Fiam, ha sokat meditálsz, fel sem merül, hogy mérget igyál.

Többen kérdezitek tőlem, hogy biologikásként miért vagyok (önkéntes) karanténban? 
Csak nemhogy félek? Csak nemhogy betegségtudatom van? Csak nemhogy bedőltem a média/ háttérhatalmak riogatásának?

A válaszom nagyon egyszerű: együttérzésből és felelősségből.

Ugyanis az, hogy tanulmányozom a biologika tanításait, odafigyelek a saját magam működésére, igyekszem hideg fejjel szemlélni a dolgokat, visszakérdezni és több információhoz jutni, az még egyelőre kevés. 

Hiába vagyok tudatos, hiába gondolkodom és látom ezeket a helyzeteket másként, én vagyok kisebbségben. Honnan tudhatom, hogy épp ezzel a gondolkodásmóddal (mások szerint felelőtlenséggel) fogok másokban konfliktusokat előidézni? Mi van akkor, ha én, a tünetmentes fogok valakit megfertőzni, akinek az lesz az utolsó lélegzete? 

Vajon tudnék ezzel a tudattal nyugodtan élni? Valószínűleg nem. 

2012 óta tanulmányozom a biologikát, több cikkemet is olvashatjátok itt a blogon. Amit ezalatt a nyolc év alatt megtanultam: hiába vagy elméletben, tudásban a csúcson, ha megfeledkezel az érzelmek hatalmas erejéről.  

Hiába próbál agyunk kéregállománya a 21. századi vívmányokkal lépést tartani, ha az őslevesből éppen csak frissen kikelt hüllőagyunk mozgat még mindig bennünket. 

Érzékszervieink folyamatosan pásztázzák a környezetet, agyunk megállás nélkül dolgozza fel a beérkező ingereket, amelyek különféle érzéseket válthatnak ki belőlünk. Agyunk egyik legfontosabb területe az amygdala, itt születnek az érzelmeink. Gondolok itt a félelemre, a haragra, a bánatra, a meglepődésre és az örömre. 
A hirtelen, váratlan, meglepetésszerű, sokkoló, reménytelen (stb.) helyzetek következtében kialakuló érzelmek – különösen, ha a bal agyfélteke nem talál rá megoldást –, hozzák létre a stresszhelyzetet. Legerősebb stresszhelyzetet a félelem és a harag (az üss vagy fuss típusú helyzetek) tudja produkálni. Összehúzódnak az izmok, megnő a vér cukorszintje. Az artériák belső fala  a külső fal irányába gyűrődik, ezáltal az ér átmérője nagyobb lesz (nagyobb átmérő = nagyobb vérszállítási kapacitás).  Beindulnak az immunblokkolók, a mellékvesekéreg a hormonok termelésével járul hozzá a megfelelő készenléti állapothoz. Ha ez az állapot fennmarad, akkor pszichés vagy fizikai elváltozásokat (ahogy a biologika hívja: értelmes biológiai különprogramokat) fog előidézni. 

Az agy azonban nem tesz különbséget a vélt vagy valós fenyegetés között. 
Lesz/lehet = van. 
Amennyiben hangosan, erőteljes érzelmekkel próbálod meggyőzni a biologikáról a nem-biológikusan gondolkodókat – történetesen arról, hogy nincs miért aggódniuk és még jól bele is heregeled magad, miként lehetnek ilyenek, hogy nem értik/nem akarják érteni –, a heves érzelmeidnek köszönhetően esélyes, hogy nálad is el fognak indulni bizonyos szervi elváltozások  (ahogy a biologika hívja: az értelmes biológiai különprogramok).

Üzenetem rövid: légy tudatos! Figyeld a működésedet! 

Másik érv részemről a tények és az adatok halmaza. Látjuk a mortalitási rátát, látjuk az egészségügyi ellátó rendszer (kórházi ágyak, felszerelés, orvos- és ápolóhiány) szűk keresztmetszetét. Látjuk a logisztika és a kiskereskedelem véges kapacitását.  A még inkább kilátástalan helyzettől egy visszafogottabb, otthonmaradós mentalitás fog megkímélni bennünket.  

Szüleim, szomszédaim idősek, ezért úgy tudok értük felelősséget vállalni és a szeretetemet   irántuk kimutatni, ha a fenekemen maradok a négy fal között. 

Ezért nem vagyok szuperhős.