Szólj hozzám!

Nálam mindig szól a zene. 

Na jó, álmomban nem. 

Szól ébredéskor, reggeli készülődés közben,  kocsiban ülve, munka közben -köszönöm Munkatársaimnak, hogy  ezt elviselik-, este fürdőszobában, s persze elalvás előtt is. 
Ha szerencsém van, akkor azt hallgatom, amit szeretnék,  lévén Lányom diktál, s ha nem akarok balhét, akkor  a hagyd magad, hamarabb szabadulsz elvet léptetem érvénybe. Ő pedig hallgat mindenfélét, legújabban MusicFM-et legnagyobb megdöbbenésemre.  Ennyit a korcsoport fogyasztási szokásairól és annak beszűrődéséről.

Minap a suliban Fehér Balázs és Felcser Máté közös dalát dúdoltam, mikor egyik csoporttársam megjegyezte, hogy nem egy szupervíziós szöveg.

Miután ez a dal elvett 4 percet az életemből - s legalább már szászzor-, így szupervizori füllel kezdtem hallgatni.

Ha nem mondod, az nincsen
Ha Te mondod, az minden

A szupervízióban az ITT és MOSTtal dolgoznunk, azokkal a témákkal, amelyek Téged itt és most foglalkoztatnak.

Azt osztasz meg velem, amit jónak látsz, amit szeretnél.
Ha nem akarsz róla beszélni….akkor nem mondod.  Mondhatjuk, hogy nincsen.

Valóban nincsen?
Ki kell ábrándítanom Téged: van.
Ott van minden szótagodban, minden kiejtett hangodban. Ott van a szemed villanásában, a tenyered melegében és a lábad remegésében.
Csak vár.
Vár, hogy végre eljöjjön az idő, hogy el- és kimondd. Hogy beszélj róla. Hogy minden legyen.


Érdekel a szupervízió?
Ha kedved van egyéni vagy csoportos ülésekhez:
Szólj hozzám!




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Új Medicina - Felfoghatatlan baj a fészekben

Dubajoztam

Válasz Fanninak