A szabadság vége

Mi a bajom az augusztussal? 

Sok, meglehetősen sok. 

Kezdem azzal, hogy auguszus második hetében tüsszögni kezdek, torkom kapar,  a szemem vörös, mint  a bagzó macskáé. Magyarul: beüt a parlagfű szezon. Egyetlen megoldás a mesterséges levegő, azaz bármi klimatizált helyiség, gépkocsi. 

Évek óta próbálom felgöngyölni a tünetegyüttes mögötti konfliktusokat. Recall Healing alapkérdése: És még mi lehet? Még, még, még mi, hogy még mindig tünetelek? 

Egy a biztos, valami elszakadást, elválást kell keresni. 

Visszanézve az életemre van bőven. 

Főiskolás koromban augusztus 20-a magasságában jöttem vissza a német nyelvterületekről, ahol persze hogy volt szabadság és szerelem… Egy már megvan.

Három éve augusztus elején költöztem Lányommal új otthonunkba. Újabb adalék, de a tünetek makacsul kitartanak. 

Most azonban megtaláltam egy újabb puzzle-darabot. Gyerekkoromban gyakran hallottam otthon, hogy anyám névnapjával vége a nyárnak. Ez augusztus 18. Lám, milyen közel van augusztus 20-hoz, amikor is főiskolásként hazajöttem a szabadságot jelentő külföldről!

A nyár vége pedig egyet jelent: kezdődik az ősz, kezdődik a suli, a kötöttség.   
Megindul a reggeli rohanás: gyereket suliba, magamat munkahelyre eljuttani, majd sötétedésre haza.

Sötétedés…. tegnap néztem épp, hogy fél kilenckor már öreg este van. Közeleg a tél valóban. 

Arra jöttem rá, hogy nekem augusztus az elmúlás hónapja. Ennek első jele, hogy  a Műveszetek Völgyének varázsvilága átváltozik a kopár valósággá.   A kapolcsi fesztivál végével  belépünk az augusztusba, amely minden nappal közelebb visz bennünket a rideg és sötét pannon télhez. 

Rájöttem, hogy az év vége nekem augusztus 31.  

A Szabadság vége. 

S ez nem egy vidám,  trombitás ünnep.