Szaporodunk? Szaporodunk?

Gyermek-áldás írásomban szó volt  a nem kívánt szaporulatról.

Mi is ez valójában? 

Az emberiség döntő része -egyes nézőpontok szerint 97%-a - eme csoportba tartozik.

Hallom a felhödülést, egyrészről, hogy engem a szüleim akartak, másrészről, mi IGENIS akartuk a gyerekünket.

Melyek a tipikus nem kívánt szaporulat ismérvei?

1. Spermarablás

A faszit 

• meg akarom szerezni
• házasságra akarom bírni és 
• meg akarom a házasságomat menteni 
• meg akarom a pasit tartani (magamhoz akarom láncolni).

Felcsináltatni magunkat, spermarablónak lenni az egy dolog. 

Viszont hogy   a házasság fenntartható legyen (mély szinten), ahhoz kell a pasi elköteleződése a gyerekhez. Azaz hogy önszántából adjon spermát.

Alapjáraton is magunknak szülünk, de ha őbenne van hajlandóság  már lényegesen könnyebb.

2. Anyagi okok

Pénz az nagy úr.  

Az államoknak  érdeke, hogy legyen szaporulat:

• munkaerő biztosítása
• a nyugdíjrendszer sajátossága miatt, szükség van aktív munkaviszonnyal rendelkezőkre, hiszen az álaluk befizetett nyugdíjbiztosítási járulék lesz a kiosztható nyugdíjtömeg alapja. Európa népessége - így hazánké is-, csökken.  Így állami érdek a születések számának növelése, a szülési hajlandóság motiválása. Ennek módszerei:
• adókedvezmény
• családi pótlék
• pótszabadság
• szocpol 
• lakáshitel 

A személy szintjén az igények egybe is esnek az állam által ajánlott benefitekkel. Megemlítendő a gyesbe menekvés a magasabb munkanélküliséggel súlytotta területeken vagy végzettségűen körében.

És egy nagyon személyes anyagi érdek: szülök, mert így lesz nyugdíjam vagy  eltartanak öreg koromban.

Meggyőződésből: mert a vallásom azt mondja.

3. Vágyak megvalósítása   

Hány szülő akarja saját gyerekkori álmait a kicsi révén megvalósítani?

Mosolygunk az apukákon, akik megveszi a gyereknek a villanyvasútat, repülőt, s míg ők maguk jókat játszanak, a gyerek csak értetlenül néz.

Nos, valami hasonló is van a sikerek szintjén. Nem lettem sikeres sportoló, akkor a gyerekből BÁRMI ÁRON azt csinálok. Vagy nem lettem orvos, majd ő az lesz. Akár akarja, akár nem.  Általános megközelítés: a gyerekem vigye többre, mint én.

Kedvenc filmem a Család kicsi kincse, mely az amerikai gyermekszépségversenyek világáról mutat ferde tükröt.  Sajnos, már idehaza is megjelennek ezek a beteges műsorok, ahol kislányok tangában, full-sminkben pózolnak, míg anyukák idegtől remegnek a kulisszák mögött.

4. Egóm szeretgetése

Igen, igen a bennünk lévő 3 éves még mindig ordít anyuért és apuért! 
Hiszen ők voltak életünk első szerelmei, s ők voltak azok, akik galád módon elhagytak bennünket.

Olvastam olyan nézetről, mely szerint egy gyereket 3 éves koráig még 5 percre sem szabad magára -azaz anya nélkül- hagyni. 

Na persze, és mit csináljak, ha wc-znem kell? Ilyenkor érdemes a kiságyba, járókába egy jó kis 3-napos, anyaszagú pólót, szoptatós melltartót dugni, mert az aprónép addig is érzi a szagunkat. Aztán, ha már tud járni, úgyis jön utánunk. Szépen megtanulunk úgy ürteni, hogy valaki néz ránk, esetleg ölünkbe mászik. Vica versa is igaz, hozzászokunk a vörös fejjel és ránk meredő könnyes szemekkel nyomó csöppséghez is. 

És hogyan hagynak el, árulnak el minket szüleink?

• magunkra hagynak
• bölcsibe, óviba dugnak
• csúnyán beszélnek velünk (lehülyéznek, sértegetnek)
• megvernek
• levegőnek néznek
• szenvedélybetegség súlytotta családban növünk fel (alkoholizmus, drog)
• szexuális zaklatás, véfertőzés áldozata vagyunk.

Ott ordít a 3 éves még 30,40,50,60+ év múlva is.
És szülünk, mert, lesz végre valaki, aki

• isteníteni fog  
• tisztelni fog
• szeretni fog
• sírni fog a síromnál.

Hol van ebben a gyerek?  

Az a kis lélek, aki jönni akar?  

Aki olyan, amilyen?  

Aki nem az én elképzelésem és vágyaim megtestesítője lesz?

Aki szuverén, csodálatos egyén, s azért jött hogy saját életét kitejesítse?

Aki megteszi azt a csodát, hogy  rám bízza magát, s akit szeretni, tisztelni kell?