Helga blogja életről és egyebekről

Mester, ha sokat meditálok, megihatok egy üveg mérget is, és mégsem lesz bántódásom? Fiam, ha sokat meditálsz, fel sem merül, hogy mérget igyál. Többen kérdezitek tőlem, hogy biologikásként miért vagyok (önkéntes) karanténban?  Csak nemhogy félek? Csak nemhogy betegségtudatom van? Csak nemhogy bedőltem a média/ háttérhatalmak riogatásának? A válaszom nagyon egyszerű: együttérzésből és felelősségből. Ugyanis az, hogy tanulmányozom a biologika tanításait, odafigyelek a saját magam működésére, igyekszem hideg fejjel szemlélni a dolgokat, visszakérdezni és több információhoz jutni, az még egyelőre kevés.  Hiába vagyok tudatos, hiába gondolkodom és látom ezeket a helyzeteket másként, én vagyok kisebbségben. Honnan tudhatom, hogy épp ezzel a gondolkodásmóddal (mások szerint felelőtlenséggel) fogok másokban konfliktusokat előidézni? Mi van akkor, ha én, a tünetmentes fogok valakit megfertőzni, akinek az lesz az utolsó lélegzete?  Vajon t...

Márciusban szabadságot hozom el néktek.  A szabadságot, amely mindig a lélekben lakik, az elmében él és ezért és  innen kezdve minden más csak külsőség.  Sosem kívülről leszel szabad, a szabadság mindig belülről jön.  Abból, hogy hogyan tudod    kiterjeszteni a valós vagy vélt szárnyaidat, hogyan tudod ezeket megedzeni, szolgálatodra bírni és hogyan tudod vele meghódítani a határtalan lehetőségeket.   Nézz úgy a szabadságra, mint a határtalanságra, mint az ismeretlen területek birtokba vételének lehetőségére is.     A hódítás, a megismerés, a tudományok, a hatalmas felfedezések! Az az éra, amikor az emberiség folyamatosan és egyre jobban kiterjesztette világát és ezeken keresztül megismerte önmagát. Newton, Einstein, Magellan, Cook kapitány, mindenki,    aki valaha szárnyra kapott  és körbeszelte a Földet,  bejárta a    legmagasabb hegycsúcsokat vagy a kopár  sivatagokat. A korszellem, ami eli...

 Az ősi időkben, az ősi arany- és ezüstkorban  valóban lehetőségünk volt arra, hogy személyesen adjuk át tanácsainkat ezeken a napfordulókon. A Valentin-nap is pogány rítus volt a  mostani szemszögetekből. A mi szemszögeinkből viszont az Eredeti.  Az, hogy ezen nap most mit jelent, hagyjuk, mert nem szól semmi többről, mint miről most a világotok szól.    Nem több, mint,    amivel kifejezitek ezt az egészet: hatalmas üres szív alakú lufik.    Semmi több.  Ez egy levegővel - abból is    legkönnyebb, legsúlytalanabb gázzal-, teli lufi. Bármikor és könnyen kipukkad, olyan pukkanásokkal, amelyeket utána nem tudsz értelmezni.  Nem érted miért történt és nem érted azt,    hogy mi annak az oka, hogy    a kapcsolatod nem működik.  Azért, mert súlytalan, azért mert levegős és abból is a legritkább.  Mit gondolok én erről? Én, ennek az ünnepnek a megvalósító istensége?  ...

Többen kérdeztétek, hogy mi lesz a világgal, hogy szándékoznak-e tenni bármit is értünk az angyalok, istenségek vagy földöntúli testvéreink. Nem kell hívőnek lenni - itt a hívő alatt nem a vallásosságot értem-, hogy meglássuk,  valami nem jó irányban halad. Legyen szó klímaválságról, a Vuhan-vírusról, a politikai és gazdasági rendszerekről. Felzabáljuk a Földet, kiírtjuk az állatfajokat, felégetjük az őserdőket és bevetjük műanyaggal.  Be kell látni, ahova haladunk és ahol most vagyunk,  az tarthatatlan, nem megoldás semmire. Saját magunk  kábulatának vagyunk a foglyai. Benne vagyunk önnön hibáinkban, hiányosságainkban és a sajátos,  saját magunk  által teremtett világ állandó csapdáiban. Hitrendszerünk az, ami meghatározza az életetünket. Az a hitrendszer, amellyel elhisszük magunkról  a jót és a rosszat, amelynek köszönhetően a jó, a helyes vagy a tévúton járunk. Ez a fő  probléma a rálátás  és a tisztánlátás hiánya, a böl...

Legkedvesebb szomszédommal kialakítottunk egy kis rituálét. Átcsengetek hozzá két csésze presszókávé kíséretében. Ő ül a kedvenc karosszékében, és pedig - időjárástól függetlenül-, felpattanok a csillogó zöld mázas cserépkályha padjára. Körbeleng bennünket a kávéillat és elkezdődik vagy egy időutazás, vagy valami szellemi tánc. Órákat beszélgetünk, tettünk így minap is, mikor szomszédom nekem szegezte a kérdést:  "De tényleg, miért nem írsz?" "Mert jól vagyok - válaszoltam, s kortyoltam a kávémból, - s az írás valami konfliktusból, illetve katarzisból fakad." "Hát akkor ezt írd meg"- csattant fel szomszédom. Otthon aztán ezen morfondíroztam, hogy tulajdonképpen jól vagyok, ahhoz képest, hogy lehetnék nagyon rosszul is. Többször kaptam már életem során, hogy "neked csak megszületni volt nehéz". Kérdezzék meg anyukámat, keményen megdolgoztunk az ittlétemért.  S aki igazán ismer, az tudja, hogy nekem is kijárt a "jóból", lenne...

Kaptam egy levelet.  Meg vagyok illetődve.  Megtiszteltetés. A kérdés nagyon fontos, ezért válaszolom itt meg.  Kedves Helga!  Remélem nem haragszik meg, hogy itt ilyen formában írok Önnek.  Több blogbejegyzését is olvastam már, amelyek inspirálóak és nagyon igazak. Hallgattam egy videót is, melyben többek között Ön is szerepelt valamint ennek kapcsán volt egy bejegyzése is, a felfoghatatlan baj a fészekben címmel.  Teljes mértékben tudok azonosulni az ott elhangzottakkal illetve leírtakkal.  Mégis egyszerűen valami nem fér a fejemben. Sok biologikus ember tudja a válaszokat de egyszerűen annyira döbbenet, ami körülöttünk zajlik...Ön miben látja ennek a nyitját?  Nem tudok elmenni amellett, hogy az ember facebookozik, instagramon jelen van és akarva akaratlanul ezekbe botlik. Nem csak magyar hölgyek, de számtalan külföldi hölgy, idősek, fiatalok, megcsonkított mellek, megkemózva, megsugarazva. Egyszerűen döbbenet. A boltok elárasztva...

Mi a bajom az augusztussal?  Sok, meglehetősen sok.  Kezdem azzal, hogy auguszus második hetében tüsszögni kezdek, torkom kapar,  a szemem vörös, mint  a bagzó macskáé. Magyarul: beüt a parlagfű szezon. Egyetlen megoldás a mesterséges levegő, azaz bármi klimatizált helyiség, gépkocsi.  Évek óta próbálom felgöngyölni a tünetegyüttes mögötti konfliktusokat. Recall Healing alapkérdése: És még mi lehet? Még, még, még mi, hogy még mindig tünetelek?  Egy a biztos, valami elszakadást, elválást kell keresni.  Visszanézve az életemre van bőven.  Főiskolás koromban augusztus 20-a magasságában jöttem vissza a német nyelvterületekről, ahol persze hogy volt szabadság és szerelem … Egy már megvan. Három éve augusztus elején költöztem Lányommal új otthonunkba. Újabb adalék, de a tünetek makacsul kitartanak.  Most azonban megtaláltam egy újabb puzzle-darabot. Gyerekkoromban gyakran hallottam otthon, hogy anyám névnapjával vég...

"How beautiful it is to love in a  world where nothing lasts forever. We must learn to fall in love with the love inside us, only then every moment living will be worth dying for."

Ahogy ígértem, folytatom morfondírozásomat a 77 pontos elvárási listáról . Szinte hallom, ahogyan kérditek, mégis mi a bajom azzal, hogy vannak elvárások. A kérdés az, hogy a személlyel vagy a kapcsolattal szemben van az elvárás . Ez nagyon fontos, mondhatni vízválasztó pont. Amíg a partneremre vonatkozóan vannak az elvárásaim , azzal egy kettős helyzetbe kerülök.  Egyrészről kontrollálni kezdem  a másik embert: valóban megfelel az elvárásaimnak, valóban olyan, mint amilyennek szeretném, hogy legyen.  S jaj neki, ha nem olyan!  Ekkor ugyanis megyek a következő célszemélyre, ha ő sem olyan, akkor a következőre. Mindig lesz következő!  Ez a helyzet az én belső bizonytalanságomról szól, arról, hogy míg valakivel vagyok - akiről sorban derül ki, hogy nem teljesíti az elvárásaimat, azaz nem elég jó-, megjelenik a félelem, hogy lemaradok egy másikról. Mondjuk az igaziról. Az igazi utáni maratoni futás pedig érzelmi kiégéshez vezet.  Másrés...

A múlt év utolsó napjaiban  futottam bele egy ismerősömmel készült reggeli interjúba.  A műsorvezetőt lapokból, portálokból ismerem - vagyis egyszer mellettem állt az Üllőin a rendőrlámpánál-, egy műsorát sem volt szerencsém megnézni. Mielőtt kérditek: van TV-m előfizetéssel csak épp sorozatokat és (rajz)filmeket nézek rajta, hiradót, reggeli műsort nem.   A sztereorip agyammal leírtam a műsorvezetőt egy klasszikus wannabe-nek, aki attól híres, hogy híres.  Most viszont meglepődtem, ugyanis emberünkből kitört párszor a coach. Stílusát nem nevezném non-direktívnek, inkább provokatívnak, a személyes példaként hozott tükör is inkább ez utóbbinak volt az eszköze.  Lényeg: a műsoron jól szórakoztam … miután túlvoltam az első felinduláson.  Bevallom, az interjú valamit megnyomott bennem, nemhiába lettek érzelmi reakcióim. A műsorvezető vendége volt egy  ismert show-man. Többször voltam előadói estjein, volt lehetőségem beszélgetni vele: szim...

Negyven felett már nem úgy van, hogy ahol egy ajtó bezáródik, ott egy újabb nyílik.  Negyven felett ez úgy van, hogy egy bezárt ajtóval több.  Nem így látja, Helga? Letettem   a telefont és vettem egy nagy levegőt, majd kiszálltam a kocsiból.  A kép elkeserítőnek és sötétnek tűnt. Hányszor hallani, hogy negyven az már a B-oldal, és hogy itt már nincs esély jóformán semmire. A cégek már nem kérnek a negyven feletti alkalmazottakból, pedig tapasztalban, tudásban bővelkednek,  tudnak és akarnak is tenni.   A párkapcsolatokról nem is beszélve. A negyvenes férfiak, ha házasok, max. félrelépésben gondolkodnak, ami rossz hír a szabad vegyértékkel rendelkező harmincas nők számára. Azon nők számára, akik előbb-utóbb gyerekektől hangos családi fészket, társadalmilag is elfogadott biztonságot akarnak. Ha már nem házasok a férfiak, akkor a múlt házasság - elsősorban gyerekek, másodsorban a már mást szerető asszony-,  felett keseregnek, s lega...