Válasz Fanninak

Kaptam egy levelet. Meg vagyok illetődve.  Megtiszteltetés. A kérdés nagyon fontos, ezért válaszolom itt meg. 

Kedves Helga! Remélem nem haragszik meg, hogy itt ilyen formában írok Önnek.  Több blogbejegyzését is olvastam már, amelyek inspirálóak és nagyon igazak. Hallgattam egy videót is, melyben többek között Ön is szerepelt valamint ennek kapcsán volt egy bejegyzése is, a felfoghatatlan baj a fészekben címmel. 

Teljes mértékben tudok azonosulni az ott elhangzottakkal illetve leírtakkal. Mégis egyszerűen valami nem fér a fejemben. Sok biologikus ember tudja a válaszokat de egyszerűen annyira döbbenet, ami körülöttünk zajlik...Ön miben látja ennek a nyitját? 

Nem tudok elmenni amellett, hogy az ember facebookozik, instagramon jelen van és akarva akaratlanul ezekbe botlik. Nem csak magyar hölgyek, de számtalan külföldi hölgy, idősek, fiatalok, megcsonkított mellek, megkemózva, megsugarazva. Egyszerűen döbbenet. A boltok elárasztva mellrák ellen szóló polókkal, karkötőkkel stb. 

Ismerem a Titok című könyvet, filmet, melyben elhangzik, hogy ne valami ellen legyünk hanem az ellenkezője mellett. Ne a háború vagy a drogok ellen (hisz a negatív reklám is reklám),  hanem a béke mellett. De mégis valahogy, olvasva az Ön bejegyzését és látva ezeket a képeket, cikkeket megrökönyödöm egy pillanatra. Lesújt (s bár lehet ez a cél, ahogy Ön is írja, hogy a média által megy a riogatás) de mégis úgy döntöttem, hogy megkérdezem az Ön véleményét? Miért van ez? Miért árasztják el az instagramot is ezekkel, miért választja sok nő a mell-levételt, miért a sok kemó? Ön mit gondol erről? Érdekelnek a világ dolgai, hová tartunk, miért csak nagyon kevesen hisznek a biologikában? Talán túl kiváncsi vagyok, de foglalkoztatnak ezek a dolgok. Sok újmedicinás videót láttam akár a "rettegett kórról" akár a megfázásról, de most így október kapcsán ez a kérdés fogalmazodott meg bennem. Ha ideje engedi, legyen szíves írjon nekem pár sort. Szeretem az instagramot de már elszomorít ez a sok "szenny". (Ezért is nézek talán szívesebben újmedicinás videókat)

Mit gondol Ön?  

Válaszát nagyon várom!  

Fanni

Kedves Fanni!

Amikor 2012. áprilisában találkoztam először a Biologikával, majd szeptemberében a Recall Healing-gel a világnézetem a feje tetejére állt. Azt gondolom azóta is, hogy ez a rendszer a buddhizmus részletes válasza az egész-ségünk megőrzésére. Nagyon sok kérdésemre megkaptam a választ. Ahogy egyre többet foglakoztam a témával, egyre több titokra nyílt fény. S azt gondoltam, hogy szent hivatásom ezt a fantasztikus tudást másokkal is megosztani. Láttam a nyitott vagy éppen kétkedő arcokat, és én, mint egy próféta osztottam az igét. Tudjuk, hogy mi a próféták útja… 

Nagyon sok végigkísért eset - család, barátok, munkatársak, köztük voltak tragédiák is-, rengeteg hosszú és mély beszélgetés után értettem meg, hogy mi is az, amit mi  szabad akaratnak nevezünk.

Ebben a megértésben arra jöttem rá, hogy a szabad akarat két fő összetevőből áll. 

Az egyik  félelem.  Itt van ez a hatalmas nagy világ, amit folyamatosan fedezünk fel. Eljutottunk a szubatomi részecskékhez. Eljutottunk a kvantum szinthez, s mégis széttárjuk kezünket és azt mondjuk, hogy itt van valami, amitől ezek a részek önállóan működnek.  S lövésünk sincs, hogy mi ez a valami. Itt vannak ezek a részek, és eldöntik, hogy a kettős rés kísérleben melyik hézagon mennek be, sőt dötenek úgy, hogy egyszerre mindkettőn. Felfedezések ellenére ott vagyunk, hogy ez a világ hatalmas, és ugyanolyan félelmetes, felfoghatatlan számunkra, mint annak a harcosnak, aki keze nyomát hagyta az Altamira barlangban. 

Innentől  kezdve ez a fajta korlátozottságunk, nemtudásunk magával hozza azt a félelmet is, hogy a döntésünk helyes tud-e lenni. Megjelenik az állandó kétkedés, hogy mi van akkor ha … mi lett volna akkor, ha …  S ha életben maradásunk, túlélésünk a tét, ez a kétkedés hatványozódik. 

Félelemből fakad a másik összetevő a biztonságra törekvés. Annak a biztonságnak az irányba fogok elmozdulni, miről több  ismeretem van. 
Több ismeret, több tapasztalat = jobb, pontosabb objektív döntés.

Ha beleszülettem egy olyan rendszerbe, ami az akadémikus orvoslás által meghatározott, akkor megyek az orvosságért, és könnyebben választom a művi beavatkozást. Mert ez a működési mód. Ezt tanultuk meg, ezt ismerjük, azaz ez ad biztonságot. 

(Itt álljunk meg és tisztázzunk valamit. Mind az akadémikus, mind a komplementer orvoslást  a helyén kell kezelni. Azt vallom, hogy a kettő kéz a kézben jár. Kell a nagyon pontos diagnózis, lelet, kép, hogy utána dönteni tudjak. Perforált vakbéllel rohanok a sebészetre. Torokfájással az Aloe First-os flakon és a Schüssler sót rejtő doboz után fogok nyúlni.  Ha fáj a fejem jegelem, iszom egy erős presszókávét, s végső esetben nyúlok az Advilért. Császármetszés után szedtem a homeopátiát és kértem a fájdalomcsillapítót.  Az ÉS híve vagyok és nagyon elszomorít, amikor a hagyományos nézőpont felelőtlen és ostoba tömegként állít be bennünket, akiket meg sem akar hallgatni.  A tisztelet, a meghallgatás nekünk is jár.)

Azt látom, hogy emögött a biztonság mögött van az ismeret, a tapasztalat és valami nagyon fontos. Ez pedig a HIT. 
Amikor beszélgetek egy ismerősömmel, akinél egy daganatot fedeztek fel, akkor két kérdés teszek fel. Az egyik, hogy mitől fél leginkább, amikor azon lamentál, hogy menjen vagy ne menjen kemóra. Ezután megkeressük azt, hogy mi az, ami a jelen helyzetében neki a biztonságot, a megnyugvást fogja adni.  A mérleg el fog billenni valamerre.  S ha ő azt a döntést hozta, hogy elmegy kemóra, sugárra, pedig tudja mi lesz, és látta is Özpetek Öveket becsatolni! c. filmjét, mégis ebben hisz, ezt választja… akkor nekünk egyetlen egy dolgunk van. Ezt a döntést elfogadni, tiszteletben tartani, s emberünket ebben a HITében folyamatosan támogatni. Mert neki ez fogja hozni a gyógyulást. A hit, ami csodákra képes.

Azt gondolom, hogy az életben feltétlen hittel rendelkezzünk, hogy bármi ami velünk történt, történik, az értünk van. Bármi amiben benne vagyunk az  a létező legjobb dolog… ehhez a nézőponthoz, sziklaszilárd hithez rengeteg tapasztalat és önreflexió és -rálátás kell. 

Ahelyett, hogy ismerősünk döntését megkritizálnánk, megkérdőjeleznék - és ezzel őt felelőtlen embernek bélyegeznénk meg-,  fogadjuk el. Fogadjuk el, hogy felnőtt, döntésképes emberekről van szó. 

Az ő élete, az ő lelkiismerete.  Mi csak a saját életünkért vagyunk felelősek. Senki más problémáját, gondját, baját nem vesszük át, mert éppen elég a sajátunk. Senkit sem tudunk megmenteni…abba csak belebukni lehet.  Ahogy Arany János mondta, műveljük a kertünket.  

Ha segíteni akarunk, akkor mondjuk meg neki, hogy támogatni fogjuk a meghozott döntése során. Drukkoljunk neki,  szervezzünk jókedvű programokat! Bátorítsuk naplóírásra!  Beszéltessük, beszéltessük, beszéltessük! Mondja ki a benne lévő érzéséket, megéléseket. 

S miért posztolja az Instára? Mert ebben hisz. Ezt tartja helyesnek. Mert örül, hogy (túl)él. Büszke magára, hogy végigcsinálta és él. S azt hiszi, amit én is hittem: hogy próféta és erőt ad. S biztos vagyok benne, hogy sokaknak ad is. S ha már egy ember egy ilyen posztnak köszönhetően túlélt, akkor már megérte. 

Fanni, amikor a képeket legközelebb nézi, kérem engedjen meg magának két kérdést:
1. el tudja fogadni, hogy a kép posztolója ezért teszi? 
2. el tudja azt engedni, hogy Önnek ehhez a képhez bármi köze van? 

Biztos vagyok benne, hogy igen. 

Szeretettel:

Helga