Helga blogja életről és egyebekről

Egy varázsló sosem késik, mindig időben érkezik - oktatta ki Gandalf Zsákos Frodót, amikor is kérdőre vonta, hogy miért késett. Valahogy így történik minden fontosabb esemény is az életünkben: véletlenszerű találkozások, nagy felismerések, segítő emberek, elmenyitogató rendezvények mindig időben érkeznek. Nem előbb, nem később, pont amikor ideje van. Idestova már tíz éve vettem részt először Marshall Rosenberg nevével fémjelzett erőszakmentes kommunikációs szemináriumokon. Szerelem volt első hallásra: olyan könnyűnek, egyszerűnek, természetesnek és hatékonynak tűnt, akár Jónai Hava, akár Rambala Éva vagy maga Marshall tartotta. Ott voltam az Egyesület az Együttműködő Kommunikációért alapításakor, szerveztem kurzusokat munkatársaimnak. Lelkesedés hatalmas volt. Aztán lecsengett, mert értek kudarcok: “a fene egye meg nem működik!”, "olyan mechanikus ez a 4 lépés és nem is tudom mindig alkalmazni"! Rámszóltak, hogy hagyjam már ezt a "zsiráfnyelvet, mert olyan idegesítő...

Véget ért a dolce vita, azaz a részmunkaidős időmilliomos, ugyanakkor skizoid állapot.  Időmilliomosnak tűnik, de gyakorlatilag semmire sincs idő. A munkahelyemen a négy óra igencsak kevés volt, gyakorlatilag a napi operatív feladatokra, tűzoltásra volt elegendő. Otthon viszont nem tudtam dolgozni, mert vagy különórára mentünk az aprónéppel (úszás, francia és balett), vagy ha otthon voltunk, akkor nem engedett dolgozni. Kusza időbeosztás, kusza viszonyok és rengeteg bűntudat.
De beköszöntött az aranykor, újra teljes értékű ember vagyok: nyolcórás! Teljes munkaidő, nagy kihívások, s mindeközben  dolgozok magamon, emelve a rezgésszintemet.
Megismerkedtem a Mátrix energetikával - kvantumtudat technikával, mely kitűnően megtámogatja a hoppolást, EFT-t, azok eredményét tartósabbá, elmélyültebbé teszi. Míg a hoppolás alapfeltétele, hogy ki  kell mondani fájdalmas, vagy éppen alantas gondolatokat, addig a mátrixnál elegendő a konfliktus felidézése és mehet máris a tisztítás. ...

Kedves Olvasóim! Köszönöm a privibe küldött támogató, bíztató soraitokat, melyek megerősítenek, hogy érdemes írnom. Úgyhogy, nem ússzátok meg, íme az újabb poszt. Pontius Pilatus akarata ellenére beírta magát a történelembe. A Biblia soraiból egy puha, döntésképtelen csinovnyik képe rajzolódik elénk, aki a felelősséget az istenadta/-verte népre bízza, majd döntését legitimizálva, kezet mos.  A Michigen Egyetemen dolgozó Lee és kollégái kísérleteik során bebizonyították, hogy a döntés utáni kézmosás a döntést helyességét megkérdőjelező  kételyeinket is képes elmosni, s ez az egyszerű tevékenység mintegy  a döntésünkben megerősít bennünket. Nem minden esetben van lehetőség kezet mosni, ezért találták ki a az ügyfél/páciens/kliens által aláírandó nyilatkozatokat. Írásom aprópója  két banális történet, mely az elmúlt időszakban  esett meg velem. Jó két hete beriasztott a gázcirkó CO-mérője. Mivel férjem sem bátor buherátor, én sem vagyok műszaki szaki, így ...

Korábbi bejegyzéseimben arról írtam, hogyan tudunk felelősséget vállalni magunkért: döntéseinkért,szavainkért, tetteinkért. Bemutattam a hoppolást, a meditációt, az ok-okozat összefüggését, a MOST megélését, de írhatnék Marshall Rosenberg-féle együttműködő kommunikációról is, mint gerincoszlop-visszaépítő módszerről. Most pár szót ejtenék a politikai korrektségről, mely Mesterem, Láma Ole Nydahl szerint civilzációnk rákfenéje. Gondolom, most többen felkapjátok a fejeteket, ahogy annak idején tettem én is. Mi a baj a politikai korrektséggel? Mi  a baj azzal, hogy nem négerezünk, hanem feketéknek és afroamerikaiknak nevezzük őket.  Mennyivel szebben hangzik a speciális  nevelési igényű gyerek, mint a fogyatékos! Ezzel egyetértek magam is. A probléma viszont ott kezdődik, ahogy ehhez a terminológiához és a mögötte megbúvó jelenségekhez állunk. Amikor  a politikai korrektség nevében nem azt mondjuk és nem azt tesszük, amit gondolunk, hanem ahogy azt - go...

Legutóbbi bejegyzésemben egy nagyszerű hawaii-i módszert írtam le, melyet magyarul hoppolásnak hívnak. Ennek  egyik oldala az kettős empátia, amikor is megpróbálom beleélni magam mindkét érintett fél helyzetébe. Ezzel a kitágult látásmóddal könnyebben megérthetők az indítékok, a mozgatórugók, s a kialakult feszültség tartósan feloldható. Azonban csak a felszínt kapargatjuk. A hoppolás jóval több. Mind a h’oopononopononak, mind  a Buddhizmusnak, mind korunk nagy misztikusának Tollenak két, gondolkodásunkat alapjaiban megrengető üzenete van a ma embere számára: -          mindenért, ami az életedben megjelenik, ami jó vagy rossz, amivel szembesülsz, amivel konfrontálódsz, ami miatt szenvedsz, azért te vagy a felelős. Az életedben mindenért te vagy a felelős. -          téged senki sem tud és nem is akar bántani. Sem szülők, sem a kedves, sem a főnök, kollégák, sem  az Ószövetség...

"Köldök behúz, szegycsont felfelé tol, kulcscsont kifelé forgat, fejtetővel nyújtózni!" Jógázóknak biztosan ismerősen csengenek ezek  az instrukciók.   Mire is tanít meg bennünket  a jógaóra? Többek között arra, hogy abban az adott pillanatban ne tudjunk másutt lenni, csak ott. Legkisebb elkalandozás elég ahhoz, hogy egy ászana kivitelezhetetlen és még fájdalmas is legyen.  Először természetesen magára  a gyakorlatra, annak megértésére figyelünk. Próbáljuk testünket a látottaknak és hallottaknak megfelelően beállítani. Miután ez  már jól megy,  megkezdődik a befelé figyelés, s a jóga megmutatja igazi arcát, hogy nem puszta testgyakorlat. Ma éppen hazafelé sétáltam, mikor tekintetem jóval a horizont fölé kalandozott. Megálltam és gyönyörködtem az őszi lombkoronákban. Teljes színpaletta volt, mi elém tárult: harsány zöld, rozsdába hajló, meggybordó levélhalmok rezegtek az alig érezhető őszi szélben. Innentől szememet nem tudtam lejjebb vinni, vissza...

Az egyik tévécsatorna sorozatának címét vettem kölcsön, lévén két dologról szeretnék elmélkedni. Az egyik immáron állandó témán a MOST, a másik pedig a szeretet-szerelem, mint új elem. A téma apropóját a szokásos nyári vakáció adta. Miért is felszabadultabbak, lelkesebb szeretők az emberek a nyaraláson, mint az év többi napján? Teszi ezt a napfény, tengerpart no meg a korlátozott telefon és email elérhetőség? Vagy van esetleg más is? Az egyik tévécsatorna sorozatának címét vettem kölcsön, lévén két dologról szeretnék elmélkedni. Az egyik immáron állandó témán a MOST, a másik pedig a szeretet-szerelem, mint új elem. Jelentem van. Nyaralás alatt az új, megszokottól akár többszáz kilométerrel távolabb lévőközeg minden megnyilvánulási formája csábítólag hat: rá kell figyelni, rá kell csodálkozni. Ilyenkor teljes elménkbe, lényünkbe szívjuk a természeti vagy épített környezet minden apró elemét, csodáját. Mivel megnyílunk ezen jelenségek felé, így egy magasabb rezgésszintre lépve minde...