Élektra jelentkezz

William Blake Richmond (1842-1921): Elektra Agememnon sírján (1874)

Végigolvasva a görög mitológiát nemegyszer a hányinger kerülgetett a töménytelen mennyiségű devianciát látván. Van itt kérem minden, ami egy "jó családban" előfordulhat: össze-vissza, de leginkább félrekefélgető apuka, bosszúéhes anyuka, vérfertőzés, tömegmészárlás, testvérszerelem, kannibalizmus.... vér vér vér és bosszú tömkelege... Innen indultunk valaha ...? És kérdés, mennyire sikerült előrébb jutnunk....?

Nem véletlenül merítkezett ebből a hatalmas tárházból Sigmund Freud a  pszichoanalízis atyja, hiszen itt aztán valóban minden adva vagyon   lelkünk bugyrainak megértéséhez - vagy inkább túlmagyarázáshoz.

Zsiga bácsi óta van Oidipusz komplexus, amelyben a fiúgyermek apjával rivalizál az anyja szerelméért. Ha van Oidipusz, akkor  van Élektra-komplexus is, amikor is a leány apját idealizálja, miközben az anyát elutasítja.

Élektra Agamemnón király  és annak rabolt felesége, Klütamnészta lánya. Apját elveszíti, míg anyját gyűlöli, s őt okolja minden rosszért.  A történet bonyolut, mint minden görög dráma. Klütanmésztra férjnél van, s csecsemőjét neveli, amikor is Agamemnón az ő szeretett férjét és kicsikéét legyilkolja, majd a lelkileg meggyötört nőt erőszakkal asszonyává teszi. Ebből a frigyből születik Iphigeneia, Élektra és Oresztész- az anya nézőpontjából érthetően nem kívánt, s így nem is szeretett gyermekként.  A szálak bonyolódnak, ahány gyerek, annyi felé szakad, s lesz itt férj- és királygyilkosság is, melyek mind Élektra ellenérzését erősítik anyjával szemben, egyre erősebb gyermeki naivitással sírja vissza elhúnyt  apját.

Összefoglalva, adott egy lány, aki maga is pszichiátriai eset, gyűlöli anyját, s ezzel elutasítja annak női aspektusait, ezátal nem tudja nőiségét megélni. Viszont anyáskodik öccse felett, s idealizálja apját, annak emlékét.  

A hosszú felvezetést szükségesnek tartottam Léna  -a PIGS reklámügynökség  kreatívigazgatója, a HBO-n futó  Társas/Játék minisorozat egyik karaktere-, bemutatásához.

Léna, az a fiatal yuppie lány, aki alulról nyaldossa a harmincat, s fiatal kora ellenére, máris jól menő poziciója van. Céltudatos, az Y generációra egyáltalán nem jellemző munkabírással. Kemény csaj, határozott elképzelése van az életről, s emiatt elég gyakran koccan környezetével. Van benne jóadag egoizmus, de amikor magáért kellene kiállni, az valamiért nem megy.

Hiába azonban a csinos külcsíny, a penge agy, a lány élete mégis romokban hever.

Mint minden korabeli csaj, ő is krónikus (minőségi) pasihiányban szenved. Ahogy egy öreg szaki mondta anno a saját csinos és okos lányáról: addig fanyalgott, addig válogatott, míg a neki való fiúk elfogytak. Most maradt a selejtje, aki senkinek sem kell, a nős, vagy az elvált. 

Így Lénánk is csapong-vergődik a pasik közt. 

Ott van a korban hozzá illő, okos és rendes srác, akivel viszont nem jön össze a párkapcsolat, pedig mindkettejükben lenne hajlandóság. Mert már más gyorsabb volt, s lestipistopizta a srácot magának, ehhez egy babával a pocijában hasznát beszállókártyának.

Aztán ott van főnöke és egyben alkalmi toszótársa Iván is -aki viszont szerelmes egy másik nőbe-, de amikor neki lenne szüksége Iván széles vállára, a pasi lepattintja. 

Aztán egy szép napon találkozik a világhírű karmesterrel Mr. Paul Ferenczyvel, aki simán az apja lehetne.

Hogy a fenébe tud ez a csinos fiatal lány belezúgni ebbe az öreg emberbe?, kérdezhetjük.

A választ megadja Zsiga bá'.

Léna édesanyja az egykor ünnepelt vamp elcsábította rivális kolléganője pasijának az akkor alig 15 éves fiát. Ebből született Léna. Természetesen anyuka gondosan titkolta az apa kilétét lánya elől. Léna élete azzal ment el, hogy kétségbeesetten vágyott egy apára. Egy olyan apára, akinek ő a kis hercegnője, a dédelgetett babucija, a kis mesebeli babája. Vágyott arra, hogy apja nap, mint nap kimutassa az iránta érzett szeretetét, azt, hogy őt mennyire csodálatosnak és tökéletesnek látja. Egyszerűen ez elmaradt. S gondoljunk bele, hány kislánynál marad el ez az apai (a későbbi férfiúi) feltétlen szeretet megélése? Annak a tudata, hogy jó nő vagyok. Hogy engem lehet szeretni. 

Hány kislány veszíti el így szerethetősége hitét, csak mert az apja azt hangoztatja, hogy az apai szeretet fetételekhez kötött, s egy apa szeretetét ki kell érdemelni?
Vagy csak azért, mert az apja sem kapott feltétlen (főként anyai) szeretetet?

Így jön a képbe a jóval idősebb férfi. Aki kedves, előzékeny, udvarias, gavallér, hatalmas élettapasztalata pedig erőt és bölcsességet sugall. Mivel már letett sok mindent az asztalra, így az anyagi biztonságot is jelentheti.

Csak a képlettel egy baj van.
A lányok előbb- utóbb felnőnek, s elhagyják az apát egy férfiért.
Mert az apák sorsa márcsak ez.