Tolerancia

Hányszor halljuk ezt a szót, sőt mi több mondjuk ki magabiztosan magunkról, hogy milyen toleránsak vagyunk.

Aztán valamit hallunk, látunk, megélünk, s kiderül tolerancia nem több, mint egy szép szlogen.
Legcifrábbakkal illetném azt  nagypapát, aki a női öltöző bejáratát elállva "legyen szíves elengedni" kérésemre, "menjen a fenébe" szavakkal válaszol. 

Nézzük a filmet, s a két fél szempontját látva minden érthető. Nem ítéljük el az egyiket, s nem pártoskodunk a másik mellett. A kettő fél adja ki az egészet. Kettőn áll a vásár- ahogy a közmondás is tartja. 

Mihelyt azonban az életünkről van szó, a másik egyből céltábla lesz.
Bepasiztál! Kurváztál! - ordítjuk oda, mikor fény derül a másik sunyi kis titkaira.
De mi is fáj valójában? Az, hogy a másik valakivel jobban érzi most magát, mint velem? Urambocsá, velem is egykor nagyon jól érezte magát. Továbbmegyek, velem csalta akkori partnerét. 

Vagy az fáj, hogy kivette a kezemből a sorsom irányítását azzal, hogy elhallgatta, megmásította a valóságot? Azzal, hogy nem az igazat mondta el, azzal megfosztott a szabad döntési helyzetemtől. Attől, hogy a saját életemet éljem. Az igazság ismerete nélkül ugyanis mellékvágányon vagyunk. A rendelkezésünkre álló információk hiányában meglehetősen korlátos a cselekvési lehetőségek tárháza.
Viszont, ha időben megtudom, hogy  kedvesemnek már nem elegendő, amit a kapcsolatunk nyújt, akkor tudok még mit tenni - párterápiától a swinger klubbig bezárólag bármit.

De miért is mismásolunk, hazudunk?
Mert félünk.
Félünk, hogy az általunk mutatott kép nem más, kevésbé csillogó, mint, amilyenek valóban vagyunk. S ha erre fény derül, akkor elveszíthetjük szerethetőségünket. Kirekesztettek és értéktelenek leszünk. Félünk, hogy kitudódik, hogy gyarlók vagyunk, esendők. Nem vagyunk olyan műveltek, intelligensek, nem vagyunk olyan türelmesek és figyelmesek, és nem vagyunk olyan nagyvonalúak, gálánsak, mint a másik azt hiszi.

Milyen esélye lehet annak a pasinak a csajozás során, aki azzal indít, hogy monogámiára képtelen, éppen a  harmadik feleségét fogyasztja és a fiatalkori botlását is beleszámítva 5 gyerek nem éppen boldog édesapja. Vagy ha bevallja, hogy unalmas házaséletét vásárolt  szerelemmel dobja fel, legyen szó fix barátnőről vagy éppen a cybertér kukkolós fülkéiről.
És mit szólna az a férfi, akinek újdonsült szerelme azzal indítana, hogy  "te vagy a 30. pasim, de lányokkal is volt már dolgom". Vagy ha kiderülne, hogy az ifjú hölgy közelsem a két szép szeméért, inkább kapcsolati tőkéjéért szereti az apja korabeli lovagot.
Valószínűleg a bimbózó kapcsolatok itt véget is érnének.

S mi lenne a nyeremény, ha a konzekvensen  őszinteséget választanánk? Eljutnák az (elő)ítéletmentesség állapotába?

Tessék kipróbálni.


Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Dubajoztam

Új Medicina - Felfoghatatlan baj a fészekben

Új Medicina - Női dolgok