Némi erőszak

Néztem A postás mindig kétszer csenget filmtörténeti mérföldkövet, s nem értettem. Nem értettem, hogy mit eszik  a csaj azon a kőbunkón. A nő férjét sem jókedvében teremtette a Jóisten -akihez képest az autószerelő mégiscsak egy Adonisz-, de mint tudjuk, a szerelem vak, s vonzódásra nincsen racionális válasz.
A vonzalom (és ellenszenv) mögött mindig valami más húzódik. Ezt nevezhetjük karmának, sorsnak, generációs mintáknak, mémeknek.
Visszatérve a filmhez, nem értem. A pasi durva, mind szavaiban, mind tettében, simán beleöklöz a nőbe. És a nőnek még ez is tetszik. Én pedig ülök és nézek. 
A másik film, amit nemrégiben sikerült végignéznem, Hajdu Szabolcs Bibliotheque Pasquale című filmje volt. Döbbenetes képi világ, nehéz megállapítani, hol a valóság és a képzelet határa.  A félmagyar főszereplőnőt román apja szimplán eladja. A lány Londonban egy elit kupiban köt ki. Elit, mert a kupi tulajdonosa és a koncepció atyja magát értelmiséginek valló. Egy meg nem értett, s még kevésbé sikeres -mondhatni soha be nem futott-, művész, aki itt éli ki művészi hajlamait, s gondolja, ad valamit az Univerzumnak. A bizarr klub lényege, hogy a (nem önszántukból) szolgáltatást nyújtók irodalmi alakok formájában várják a kliensüket, mindezt úgy, hogy az adott mű egy részét szó szerint betanulják. Hősnő így G.B. Shaw terepmintás katonai ruhába bújt Jeanne d’Arc-jaként kezdi, majd Desdemonaként folytatja, talpig latexben. A kiszolgáltatottság, a fizikai erőszak minden formája (verés, kábszer és szexuális erőszak) megjelenik ebben  a filmben. Nézőként csak a tehetetlen döbbenet a társunk.
De említhetném a svéd Millenium-triológia hősnőjét is, akit szintén megerőszakolnak, mégpedig a gyámjául kirendelt ügyvéd. Sokkoló képsorok.

Aztán kezembe került az egyik bulvárlap, melyben a Damu-ügy kerül elő. Nem kívánom ezt minősíteni, vallom, hogy mindig két emberen áll a vásár. Mindkettő bűnös és mindkettő áldozat.
Eszembe jut egykori pszichológia professzorom szava, mely szerint egy férfi egy nőt nem tud megerőszakolni, viszont kettő vagy annál több, már igen. Ezt egy akkoriban nagy port kavart eset kapcsán mondta, amikor is két suhanc a hazafele tartó osztálytársukat elkapta, s a prof részt vett az ügy kivizsgálásában.

Olvasom Xantus Barbara nyilatkozatát a Damu-ügy kapcsán, mely szerint fiatal lányként egy neki tetsző pasi felcsalta a lakására teázni. Utólag kiderült, hogy a teázás alatt mást értettek. Barbara a hagyd magad, hamarabb szabadulsz elvét alkalmazta.
Így eszembe jutott egy személyes tapasztalat. Egy ismerős lányhoz mentem, aki már a vőlegényével lakott együtt, s lázasan készült az esküvőjére A lányt nem találtam otthon, a srácot igen, aki felajánlotta, hogy várjam meg a lányt, úgyis mindjárt jön. Közben szóval tartott. Majd fél óra várakozás után a tárgyra tért. És nem szavakkal. Fogalmam sincs, hogyan sikerült a lakásból épségben kijutnom, de azt tudom, hogy az eset után nem nagyon bírtam szegény akkori  barátomra nézni. Ő persze nem értette mi a baj, mert nem mertem elmondani. Miért? Mert biztos voltam abban,  hogy engem fognak hibáztatni, felelőssé tenni a helyzetért. Pedig eszem ágában sem volt vele flörtölni, teljesen semleges témákról beszélgettünk,  s ahogy  a szokásos farmer - bő póló cuccban 18 évesen kinéztem, inkább hasonlítottam egy fiúra, mintsem lányra.   Ekkor megértettem, hogy miért nem mernek beszélni a nők a velük szemben elkövetett erőszakról, legyen szó családon belüliről vagy kívüliről.
Egy hónapja megint előkerült az (nemi) erőszak az Önmunka csoportban. Byron Katie tanítása szerint nézzük meg azt, hogy az eseményt megelőzően hányszor nem mondtunk nemet.
Nemet mondani   a pasinak. Nemet mondani saját magamnak. 

Hányszor fordult már elő, hogy az a pasi, akivel randira mész nem az eseted? De mivel kitartóan ostromol már x ideje, illendő egyszer elmenni vele egy kávéra, ebédre, vacsira, moziba. Tested-lelked nem kívánja, de elmész.
Miért nem mondasz nemet?
Belelépsz egy új kapcsolatba, pedig érzed-sejted-tudod, hogy nem fog működni. Randi, szex. Nem jó igazán, de mégis benne vagy. Pedig már az elején is nemet mondhatnál.
Bosszúból kikezdesz barátnőd pasijával. Flörtölsz, húzod a mézesmadzagot. Pasi meg felpörög és többet akar. Még azt is megteszed. Majd már szinte várod a lebukást, mert így vége lesz valahogy.
Álmaid hercege nem akar betoppani, viszont hormonjaid az égben, jól jön a “barátság extrákkal”. Ő persze többet akar, hosszabb együttléteket, több és gyakoribb szexet, meg alapjáraton belőled anblokk többet. Már viszketsz tőle, de nem tudod, hogyan mondj nemet.
Belefáradtál a kapcsolatba, túl sok, túl kevés, nem jó, mégis hányszor bújsz vele ágyba, s húzod magadra stewardess-kosztumödet? 


Hányszor erőszakoltad így meg magad?