Királynőnek születve
Az irodaházi liftek egyik sajátossága, hogy intimitás-kiterjesztő funkciót is betöltenek.
Óhatatlanul is szem- és fültanúja lehetünk mások magánéletének, gondolatvilágának, s afféle rögtönzött szociometriai képet is nyújt. Az idő múlásával már szinte minden emeleten lévő céget, osztályt, embert ismerünk. Ha még a kávézóban étteremben vagy a garázsban is összefutunk a preferenciáikról, státuszukról is képet kaphatunk.
Éljenek az irodaházak, modern korunk agórai!
Ma két hölggyel osztozkodtam a lift 1,5 négyzetméterén.
Éppen ruházati kérdéseket vitattak meg, s amikor egy kijelentés megütötte a fülemet:
Nem vagyok én királynő! (ezt ő a ruhatár nagyságára és label-jeire értette)
Felpillantottam, s kikértem minden nő nevében.
Óhatatlanul is szem- és fültanúja lehetünk mások magánéletének, gondolatvilágának, s afféle rögtönzött szociometriai képet is nyújt. Az idő múlásával már szinte minden emeleten lévő céget, osztályt, embert ismerünk. Ha még a kávézóban étteremben vagy a garázsban is összefutunk a preferenciáikról, státuszukról is képet kaphatunk.
Éljenek az irodaházak, modern korunk agórai!
Ma két hölggyel osztozkodtam a lift 1,5 négyzetméterén.
Éppen ruházati kérdéseket vitattak meg, s amikor egy kijelentés megütötte a fülemet:
Nem vagyok én királynő! (ezt ő a ruhatár nagyságára és label-jeire értette)
Felpillantottam, s kikértem minden nő nevében.
Merthogy azok vagyunk, annak születtünk.
Csak idővel elkövetjük saját trónfosztásunkat, s vele párhuzamosan királyfinkat is békává varázsoljuk.
Kezdjük ott, hogy elhisszük mások szubjektív világát.
Elég ha az egyik csecsemős nővér odasúgja a másiknak, hogy “jaj, de csúnya ez a kisgyerek”. Máris megvan az első hiedelem, mely szerint nem vagyunk elég szépek, elég jók, ergó nem vagyunk méltóak mások szeretetére.
Belénkivódik felmenőink hiedelemrendszere, mely szerint egy csecsemőnek háromóránként kell szopiznia, büfi után automatice elalvás, ja és az éjszaka átalvása egyedül a kiságyban. Ez ugye természetes. Közben az a kis lény 9 hónapig benne volt az anya vérkeringésében. Egy pillanatig sem volt egyedül, mostmeg elvárjuk, hogy esetleg másik légtérben nyugodtan legyen? S ha szegény gyerek másként működik, jönnek az újabb történetek: rossz az anya, micsoda szülők, és micsoda rossz ez a gyerek. Akaratos, zsarnok, diktátor. Pedig ő csak szeretet és közelséget akar.
Aztán jönnek a nevelésnek nevezett tilalomfák: ez tedd, ezt ne tedd. Helyes, nem helyes.
Bölcsi és ovi masszívan vagdalja a szárnyakat a szocializációnak nevezett szent ige nevében. Iskoláról már ne is beszéljünk.
Közben szülő görcsösen akar megfelelni a védőnőnek, az óvónéninek, a tanítónak, de leginkább saját szüleinek.
Csak idővel elkövetjük saját trónfosztásunkat, s vele párhuzamosan királyfinkat is békává varázsoljuk.
Kezdjük ott, hogy elhisszük mások szubjektív világát.
Elég ha az egyik csecsemős nővér odasúgja a másiknak, hogy “jaj, de csúnya ez a kisgyerek”. Máris megvan az első hiedelem, mely szerint nem vagyunk elég szépek, elég jók, ergó nem vagyunk méltóak mások szeretetére.
Belénkivódik felmenőink hiedelemrendszere, mely szerint egy csecsemőnek háromóránként kell szopiznia, büfi után automatice elalvás, ja és az éjszaka átalvása egyedül a kiságyban. Ez ugye természetes. Közben az a kis lény 9 hónapig benne volt az anya vérkeringésében. Egy pillanatig sem volt egyedül, mostmeg elvárjuk, hogy esetleg másik légtérben nyugodtan legyen? S ha szegény gyerek másként működik, jönnek az újabb történetek: rossz az anya, micsoda szülők, és micsoda rossz ez a gyerek. Akaratos, zsarnok, diktátor. Pedig ő csak szeretet és közelséget akar.
Aztán jönnek a nevelésnek nevezett tilalomfák: ez tedd, ezt ne tedd. Helyes, nem helyes.
Bölcsi és ovi masszívan vagdalja a szárnyakat a szocializációnak nevezett szent ige nevében. Iskoláról már ne is beszéljünk.
Közben szülő görcsösen akar megfelelni a védőnőnek, az óvónéninek, a tanítónak, de leginkább saját szüleinek.
Aztán a gyerek 16-18 éves lesz, és a szülő fejéhez vágja, hogy elbasztad a nevelésemet.
Mégpedig azért, mert te is egybaszott alak vagy.
Lehet sírni, kiakadni, tehetetlennek vagy éppen erőszakosan revansot vevőnek lenni.
A "baj" az, hogy a gyerek igazat mond.
Ez az ő valósága, s amit tart az egy tükör.
Gyakorlatilag a fogantatásától kezdve ezt a tükröt tartja.
Azt a tükröt, amibe nem vagyunk hajlandóak belenézni.
Ha visszaakarod kapni a gyereket, egy dolgot tehetsz. Eléállsz és azt mondod -miként Byron Katie is teszi-, minden nyavalyádért, szenvedésedért, igen, én vagyok a felelős.
És a világ összeomlani nem fog, de a sarkaiból kifordulni igen.
Lehet sírni, kiakadni, tehetetlennek vagy éppen erőszakosan revansot vevőnek lenni.
A "baj" az, hogy a gyerek igazat mond.
Ez az ő valósága, s amit tart az egy tükör.
Gyakorlatilag a fogantatásától kezdve ezt a tükröt tartja.
Azt a tükröt, amibe nem vagyunk hajlandóak belenézni.
Ha visszaakarod kapni a gyereket, egy dolgot tehetsz. Eléállsz és azt mondod -miként Byron Katie is teszi-, minden nyavalyádért, szenvedésedért, igen, én vagyok a felelős.
És a világ összeomlani nem fog, de a sarkaiból kifordulni igen.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése