Mi a bajom Angliával?
Először is, ők nem Európa. Semmi közük az Öreg Hölgyhöz, annak ellenére, hogy tán a világon elsőként, nekik volt királynőjük.
Aztán itt van ez a balkormány. Mármint az autókban. Lelépsz a járdáról és jobbra nézel.
Aztán a förtelmes angol konyha, aminél az ihatatlan angol kávé lehet csak rosszabb.
No meg a dugalj! Naná, hogy az is más.
És a csapok!
Külön a hideg és a meleg. Amikor megkérdeztem miért, kisebb bosszúsággal kevert választ kaptam: Anyway, you will mix it...
Végülis igen....
Persze a keverőcsap sem kóser, hiába Grohe. A termosztátot különféle gyerekzárral látták el, hogy 30 foknál melegebb vizet ne tudjak csiholni, miután a 16 fokos szétklímázott szobában jéggé fagytam. (Na igen, a lengyel szobaasszony segített beállítani a fűtést, mert az sem volt számomra egyértelmű. Konkrétan bmit nyomtam, semmi sem történt.)
És mire rájöttem, hogyan kell a csapot zuhanyra átkapcsolni, addig a csőben állt hideg vízzel megoldottam a frizuraproblémámat is.
Apropó frizura, hajszárító nincs ellenben van vasaló és hozzá deszka, valamit gratuit Men's Health és Marie Claire.
Ez utóbbiakról lemondok, csak kapjak egy hajszárítót, no meg egy dugaljt, hogy a hajvasalómat is használhassam.
De mit szeretek Angliában?
Hát mit is szerethetnék ezek a ködös, esős szigeten? London pörgését, parkjait, a fantasztikus boltokat, és azt, hogy mindenki kedves! És ez nem egy talmi, álkedvesség, hanem valami őszinte szívből jövő segítség és odafgyelés.
Teljesen mindegy, kihez fordultam segítségért, mindenhol széles mosolyt, lelkes magyarázatot, s széles érezd jól magad-ot kaptam. Az, hogy nem problémákat, hanem mindenütt a megoldást és az együttműködést látják.
Most ez megint szembetűnt.
Most ez megint szembetűnt.
Azt hiszem van még mit tanulnunk.
