Limitless Love

Ha valaki megkérdezné, hogy milyen képet szeretnék látni úgy harminc év múlva kedvesemről és magamról, valószínűleg a mellékeltet keresném elő.

A képen a dán Láma, Ole Nydahl és felesége, Hannah látható. Olén szokatlan az öltöny s a szeme kékjét tükröző ing, ugyanis ő mindig valamilyen katonai cuccban látható. Mit is várunk el, egy védelmezőtől, egy egykori kampa harcostól? Armani ruhákat és politikai korrektséget biztosan nem.

Helyette viszont bőven kapunk koncepcióinkat ripityára törő gondolatokat, szavakat és cselekedeteket. Egy láma, akit egy tengerparti sörözőben találnak meg tanítványai, amint éppen tanít. Egy láma, aki nyíltan felszólal a nyugati értékeket veszélyeztető vallási- és eszmerendszerek ellen. Egy láma, aki egy épülő sztúpánál maga is  keményen dolgozik. Egy láma, aki csajozik.

Micsodaaa?

Igen, egy láma, aki a világ egyik  legnagyobb szoknyavadásza hírében áll.
Jó kis ellentmondás. Ide teszem fényképüket az eszményi párkapcsolatról, miközben mindig újabb múzsák tűnnek fel? 

Egyrészt, lámánk világi, azaz nem szerzetes. Nem fogadott cölibátust.

Aztán, egy igencsak erőteljes - ha kell védelmező, ha kell elkápráztató aktivitás, akiért bomlanak a nők, s erre ő persze még rá is játszik.

Nem prédikál vizet, miközben bort iszik. Buddha sem költözött be hálószobánkba - a hitvallásokkal szemben -, s mondta meg mit és hogyan tegyünk. Buddha felnőttként kezel bennünket, s csak azt mondja, test örömszerzésre való, s légy felelős és ne feledd az ok-okozat viszonyát.

Azt se feledjük el, hogy Ole és Hannah megvilágosodott lények. Ők nemcsak beszélnek arról, hogy legyen bennünk szeretet és együttérzés, s hogy ne akarjuk a másik életét a magunk elképzelésére formálni, hanem így is tettek.   

Ole minden szavából süt a nők iránti feltétlen tisztelet. A szép számú barátnők, házasságon kívül született gyermekei ellenére Ole mindig olyan őszinte szeretettel és tisztelettel beszél Hannáhról, hogy abba beleborsózom és könnybe lábad a szemem, s valszeg nemcsak én vagyok, aki sárgult az  irigységtől.  Hol van itt a baj, ha a Férfi számára a szeretett nő Királynő, s ezt hangoztatja emberek ezrei előtt, miként bebizonyítja a kettesben töltött  percekben is?  Uraim, ha Királynőitek lehetünk, a fenét sem érdekli, hogy hol éheztek meg napközben...!


Ne feledjük, Ole politikailag inkorrekt: ő valóban úgy cselekszik, ahogy beszél. Nyíltan, őszintén, kertelés nélkül kommunikál, s erre bátorít mindenkit.
 Ő tudja, hogy milyen módszerekkel lehet bármely emberi kapcsolatot garantáltan tönkrevágni, s biztosan ügyel arra, hogy

1. Őszintén, nyíltan beszéljen.


2. Szépen tisztelettel beszéljen másokról, másokkal. 


3. Kerüli az iróniát és szarkazmust.


4. Nem locsog-fecseg felesleges és haszontalan témákról.

Amikor először hallottam erről az érdekes, kibővített kapcsolatról, bizony kőkemény ítéletek fogalmazódtak meg bennem. Később is, a banális, hétköznapi helyzetekben.
 Aztán  gondolkodóba estem.


Vajon valóban elvárhatom azt a másiktól, hogy másra még rá se mosolyogjon?
Vagy megengedhetem ezt neki, s ezzel megnyitom a teret,  hogy flörtöljön mással is? 

Vagy megtehetem én is, hogy mással flörtölgessek?

Mi a valóság? 

Egyik sem? 

Mindhárom?

Egy biztos:


Teljesen mindegy, mi az én elvárásom, a másik úgyis a saját maga elképzelése, legfőképpen értékrendje szerint fog élni, függetlenül attól, hogy az tetszik nekem, vagy sem.  


Mivel őt megváltoztatni nem tudom, így legfeljebb nem lesz hozzám őszinte, mert fél a nagyon is kiszámítható  reakcióimtól. 

Ha hasonló az értékrendje, és hasonlóan gondolkodik az őszinteségről, bizalomról, akkor  jackpot. 

Ha másként, akkor jobb, ha  belátom, hogy ő egyszerűen ilyen és nem tudok rajta változtatni.
De ekkor dönthetek: megszokom vagy megszökök.
Maradni és nem elfogadni a legnagyobb ártó cselekedet saját magunk ellen, ugyanis ezáltal teret adunk  jövőbeni szenvedésünknek, s annak, hogy saját életünk helyett valaki másét kezdjük el élni. 

Az élet pedig akkor történik, amikor valami másra gondolunk.