Esőtánc

Az aprócska, törékeny kislány kiállt  a szinpadra és  kiegengedte a hangját.  A minimális akusztikus kísérettel előadott egykori Kovács Kati sláger  megnyitotta a menny csatornáit, s enyhítette a tavaszi szárazságot.

Anyukám mesélte, így volt ez a dal születésekor is. Hatalmas szárazság tombolt, s az emberek vágytak az enyhülést hozó égi áldásra. A dal meg is hozta.

Mi ez, ha nem a teremtés maga? 
Amikor a vágy, a szándék és a hála  elér a "bőség" rezgésszintjére, ami már hozza is megvalósulást.

Ez már kvantumvilág, amit a köznyelv csak csoda néven emleget.

Tudósok megfigyelték, hogy vákuummal telt üveg tanulmányozása közben pusztán a figyelem hatására apró kis részecskék jelennek meg. A nagy semmiből.

Ez azt jelentené, hogy  a figyelmünk fókuszálásával bármit létrehozhatunk?
Ezek alapján minden velünk történő jót vagy rosszat mi magunk hozunk létre, pusztán a gondolataink erejével?

Talán ezért van az, ha jókedvünk van csupa jófejjel találkozunk, míg ha morcosak vagyunk az egész világ ellenünk van?

Ezek szerint a tudat olyan mint egy üres tartály, amely üressége ellenére mégis teli, hiszen magában hordozza  a lehetséges megnyilvánulási formákat?

A Szív szútra erről így szól:

"A forma üresség, s az üresség valójában forma. Az üresség nem különbözik a formától, a forma nem különbözik az ürességtől. Ami forma, az üresség, ami üresség, az forma."