Kinek a dolga?
A jelenlét másik nagy mételye, hogy azt gondolom, hogy nekem kell megoldanom dolgokat. Az életemnek és a másiknak úgy kell alakulnia, ahogyan azt én elképzeltem.
A valóság ezen fajta negligálása aztán a szenvedés és kínlódás gyökere.
Esik az eső. Nézd meg, mit tehetsz!
Elállítani nem tudod.
Dönthetsz: esernyőt veszel vagy köpenyt, vagy maradsz ahol vagy és megvárod míg eláll.
Az esőt nem érdekli, hogy ez neked tetszik-e vagy sem, végzi a dolgát.
Az eső, a napi politika ez bizony az Univerzum/Jóisten/Természet dolga. Te arra figyelj, hogyan viszonyulsz hozzá. Tedd meg a maximumot, amivel minden helyzetből a legjobbat tudod kihozni.
Légy jelen.
A párod úgy döntött mással folytatja az életét.
Szomorú és levert vagy, tehetetlen és nem érted miért, amikor te annyira de annyira szeretted, sőt még jobb is vagy annál a másiknál. Azt gondolod, hogy párod kényszer hatása miatt döntött így.
Valóban igaz ez? Valóban kényszerítették, manipulálták, megzsarolták, fenyegették?
Számodra ez tökmindegy.
Ő mérlegelt, osztott-szorzott, hallgatott a szívére, az eszére és hozott egy önálló szabad döntést, mely ott abban a pillanatban a legjobbnak tűnt. Még akkor is ha ez neki is fájdalmas volt.
Ez az a döntése az ő dolga.
Akkor mi a te dolgod?
Hmmmm... hát a legizgalmasabb. Vegyél elé egy tükröt, s nézz bele. Ott áll egy szeretnivaló és szeretettel teli lény.
Na, Őt kell boldoggá tenned!
A valóság ezen fajta negligálása aztán a szenvedés és kínlódás gyökere.
Esik az eső. Nézd meg, mit tehetsz!
Elállítani nem tudod.
Dönthetsz: esernyőt veszel vagy köpenyt, vagy maradsz ahol vagy és megvárod míg eláll.
Az esőt nem érdekli, hogy ez neked tetszik-e vagy sem, végzi a dolgát.
Az eső, a napi politika ez bizony az Univerzum/Jóisten/Természet dolga. Te arra figyelj, hogyan viszonyulsz hozzá. Tedd meg a maximumot, amivel minden helyzetből a legjobbat tudod kihozni.
Légy jelen.
A párod úgy döntött mással folytatja az életét.
Szomorú és levert vagy, tehetetlen és nem érted miért, amikor te annyira de annyira szeretted, sőt még jobb is vagy annál a másiknál. Azt gondolod, hogy párod kényszer hatása miatt döntött így.
Valóban igaz ez? Valóban kényszerítették, manipulálták, megzsarolták, fenyegették?
Számodra ez tökmindegy.
Ő mérlegelt, osztott-szorzott, hallgatott a szívére, az eszére és hozott egy önálló szabad döntést, mely ott abban a pillanatban a legjobbnak tűnt. Még akkor is ha ez neki is fájdalmas volt.
Ez az a döntése az ő dolga.
Akkor mi a te dolgod?
Hmmmm... hát a legizgalmasabb. Vegyél elé egy tükröt, s nézz bele. Ott áll egy szeretnivaló és szeretettel teli lény.
Na, Őt kell boldoggá tenned!
Kérdés, lehet-e egy döntés szabad és önálló, amit a félelmek, a kétségbeesés és a bűntudat táplál. A szívére hallgat valaki, ha nem szeretetből, szerelemből dönt, hanem mert végtelenül bizonytalan, fél a jövőjétől és már magában sem bízik, nemhogy a másikban? Persze mondhatjuk rá, igen, a szívére hallgatott, de akkor annak is igaznak kellene lennie, hogy a másik oldal görcsös ragaszkodása, féltékenykedése, birtoklási vágya és bosszúja a végtelen szeretet jele. Hát persze. Másokat be lehet csapni, de legalább önmagunknak ne hazudjunk.
VálaszTörlésHazugságban élni? Vegetálni lehet, maximum, békésen egymás mellett, de nem egymással, lélekben és gondolatban fényévnyi távolságban. Tudva, hogy aki melletted fekszik le és meg is csókol (mert elvárások és kötelességek vannak, na meg szükségletek, igények, és mert akarni kell, ha nem megy magától), az nem az igazi. Nem a neked való férfi, nem egy társ, hanem támasz. Akit használsz erre-arra, ha valamiben társ, az az illúziók fenntartása. Hová lesz a tisztelet és a méltóság a másikkal és önmagaddal szemben? Nem baj, másoknak megmutattad, ki a leány a gáton, magadnak meg majd csak megmagyarázod valahogy, hogy ami nincs, az majd lesz. És szeretni, de bűntudattal? Azért, hogy saját magad előtt megállhass, jóembernek gondolhasd magad, és nem azért, mert a másik valóban megérdemli, mert az, aki? Nem túl önző ez kicsit? Csak aztán nehogy mindig az jusson az eszedbe róla, hogy "na, miattad mondtam le erről és arról, az életemről", és hogy bele tudj nézni a szemedbe, ha a tükör elé állsz. Ne adj isten, egyszer még számon is kéred rajta, és isten irgalmazzon neki. Holott te szúrtad el. A te életed volt. A te jelenléted.
Bár, végülis mondhatsz, amit akarsz. A fenyegetéseidnek úgysincs következménye, nem vállalod az érzéseidért és döntéseidért a felelősséget, bármilyen súlyos szavak, szemrehányások, sértések (még ha valahol mélyen igazak is), semmivé válnak. Aztán látszatra megbocsátasz, igyekszel, de a bizalom, a tartás már rég nincs sehol, és fel sem tudsz nézni a másikra. "Az überoriginális" elmére, aki "magyar parasztozik", nem érti a modern művészetet, "seggkinyalós" kapcsolatokba bonyolódik és elveszi az egyéniségedet. Állítólag.
Ilyen a szeretetteljes, bensőséges kapcsolat? Amire azt mondod, éltél, önmagad voltál és a másiknak is könnyebb, szabadabb, jobb lett az élete veled?
Na igen, miért is teszek fel olyan kérdéseket, amire már tudjuk a választ?
Ki lennél anélkül a gondolat nélkül,
VálaszTörléshogy a tükör előtt áló lényt kell boldoggá tenned??
szeretettel:Évi