Csábítás és játék

Ma reggel  a lányokkal telekocsiztunk a szupervíziós képzésünk utolsó idei összejövetelére. Az ideit úgy értem, hogy máris eltelt az első tanév, s lám mi itt ülünk a képzésünk közepén - szigorlat előtt.

Dedike zenét hozott: amit ő már és a párj még meg bír hallgatni. Igazi bugyicsusszantós dallamos amerikai rock-ot, mégpedig a válltöméses, tupíros nyolcvanas évekből. 

A portás bácsi nem igazán tudott mit kezdeni a csápoló és gurgulázóan kacagó lánycsapattal, így gyorsan beengedett bennünket. Innentől a jókedv adott volt - legalábbis, ami engem illetett.

Aztán napközbenkiszúrtam  egy magazin hátsó borítóját. 

Hirdetés, szép női virgácsokkal és az alábbi szöveggel:

…..így a csábítás csak játék neked.

Óhatatlanul elindultak a vezérhangyák.

Csak játék….

A játék a legkomolyabb dolog a világon. 

A játék, ugyanis végigkíséri az életünket nullától 120+ éves korunkig. Játék, ami lehet szókereső, kártya, bújócska, vagy már sport.  A játék minden pillanatunkban ott van.  Mert a játék lehet egy önfeledt kávézás, fagyizás, séta a korzón. Játék a mosoly, a szó. 

A játék maga a flow, a felszabadultság, az öröm, a pillanat varázsa. Sem több, sem kevesebb, mint egy csillogó szempár, s fülig érő mosoly alól kiszökő fogsor.

Az igazi játéknak nincsen tétje, mert a folyamat maga az öröm - az hogy nyerek az egó simogatása és története.  Öröm, hogy együtt lehetünk, hogy valamit pusztán szórakozásból csinálhatok a cselekvés vagy az együttlét öröméért.

Játékban figyelek Rád, érzem a rezdüléseidet. 

A játékban érdekes vagy. 

Látlak végre. 

Játék, az, amikor a Te és Én MI lesz.

1+1 az több, mint kettő. 

Csábítás

Meg akarlak szerezni…. bármi áron.

Meg akarlak tartani … mindegy hogyan.

Azt gondolom, hogy ha valamilyen leszek, akkor szépnek, jónak, tökéletesnek és ellenállhatatlannak fogsz tartani. Olyan főnyereménynek, amiről csak egy bolond mond le.

A legjobb és legdögösebb képeket posztolom, díszes tálcán kínálom magam a húspiacon.  Gyűjtöm a lájkokat.

Csábítok, mert nem hiszem el, hogy enélkül is kellek Neked. 

Nem hiszem, hogy puszta valóságomban is izgalmasnak, nonpluszultrának tartasz. 

El akarlak kápráztatni. Azt akarom, hogy csak engem láss.

Hogy értékes legyek végre … NEKED!

Csábítás megoszt. 

A MI-ből ÉN és ÉN és TE - TE aki nem veszed észre, hogy milyen nagyszerű is vagyok-,  lesz.

A csábítás manipuláció. 

Olyanra akarlak rávenni, amit Te nem akarsz megtenni.

A csábítás csak magamról szól. 

Köze sincsen Hozzád. Te csak egy eszköz vagy.

Észre sem veszem, hogy esetleg Neked szimplán tetszem. S Te sem látod, hogy úgy vagy jó nekem, ahogy vagy. 

Csábítás…

Nem figyelek Rád, mert akkor kiesem a-most-tökéletes-benyomást-keltek szerepemből. 

Igazából Te nem is érdekelsz. 

A csábítás semmi több, mind hogy végre tetszem magamnak, amit akkor sem hiszek el, ha tetszem  Neked. Miért is higgyem el, hiszen nagyon is jól tudom, hogy manipulállak, s amit látsz az nem én vagyok, hanem a selymes bőrű cukormáz. 

A csábítás sosem lesz játék.