Időutazás

Időutazásom már tegnap elkezdődött. Marstallhof felé tartva egyik pub dj-je a Tears for Fears Shout-ját bömböltette.

Két sarokkal arébb a Die Fantastischen Vier Die Da!-ja zengett.  Két lépés, s máris Bob Marley-re bulizhatunk. Ma reggelinél Pet Shop Boys, benzinkúton Be My Lover című szutyok, amit a '90-es években egy La Bouche nevű formáció szabadított az emberiségre.

Ezek után állíthatom, hogy Heidelbergben megállt az idő, márami a zenét illeti, ugyanis anno ugyanezekre a zenékre nyomtuk. 

Az időutazás Ludwigsburgban folytatódott, Frigyes király udvarában. A kívül barokk, belül klasszicista-empire (bútor) stílusú kastély egész napos program az impozáns tereivel, hatalmas parkjával. 

Frigyes 2méteres es 200kg-os hegyomlás volt, aki első feleséget rendszeresen megverte. A házasság így nem sokáig tartott. A király -aki Bonaparte nagy haverja is volt-, hamarosan rátalált angol rózsájára, Charlottra. Esküvőjükre a Westminsterben került sor, s a gúnylapok csak elefántesküvőnek nevezték, ugyanis a bájos ara 180cm és 150 kg volt.

Összenéztem a mellettem állóval. Ezek hogy dugtak? És később hány ember cipelte a koporsójukat? A választ rögtönzött ismerősöm kb. fél óra múlva prezentálja. Jó alaposan megvizsgálta az első téma minden aspektusat, mire a végkövetkeztetésre jutott: doggy style.

Ezután újabb sokk ért bennünket: megtudtuk hogy egy magára valamit is adó nő napi 1 liter parfümöt használt el. Charlotte királyné azonban felvilágosult volt: volt kádja, amiben havonta egyszer meg is fürdött.

És a parókák! Hetente egyszer marhavérrel átitatott gyolcsokat dugdoztak bele, s tettek ruhákra, ágyneműkre. Így bolhátlanítottak.

Viszont a színház...a híres kalandor Giacomo Casanova is vendég volt, s útleírásaiban megemlíti a pazar palotaszínházat. Fenntartása egy vagyon volt.

A kastély legnagyszerűbb kiállítása a divatmúzeum. Rokokótól napjainkig rengeteg ruha maradt meg, melyek bábokon szigorúan napfénytől elzárva, klimatizált termekben tekinthetőek meg.

Ezután a reneszánsz kisváros Weikheim felé indultam.

Kis ékszerdoboz a kastély. 

Weikheim grófja hosszú időt töltött a Napkirály udvarában, ahol nemcsak a parókákba szeretett bele, de Versailles-ba is. Elhatározta épít egyet otthon, kicsiben. Egész kicsiben.

Ehhez viszont pénz kellett, nagyon sok pénz.

Cherchez la femme!

Talált is szépnek egyáltalán nem, rondának viszont annál inkább nevezhető bajor hajadont, aki

- Választófejedelemi családból származott,

- Kuzinja maga Mária Terézia volt,

- s 6-8000 jobbágya volt,

- s kellőképpen bölcs és nagyvinalú hogy szemet húnyjon a gróf "Juliska-ügyei" felett.

Míg Franciaországban a jobbágyok teljes kizsigerelése folyt (ha egy kihullik, jön helyette új  alapelven), addig a protestáns grófi család az élni és élni hagyni elvet követte. Egy hely, ahol jó volt parasztnak lenni (?).

Másik nagyszerű az épületben a 7db beépített árnyékszék, külön, a várárokba vezető kürtőkkel. Ezzel szemben Versailles-ban egy darab pottyantó sem volt, csak szobaárnyékszékek, melyhez ha nem értek el időben, akkor az első megfelelő helyet -lépcsőház, folyosó fülkéje- használták.

A kastélyban helyi viszonylatban valóban luxusélet folyt. A tartomány egyetlen igazi barokk kertje (Mottó: Én vagyok Herkules) itt található.

Utamat Rothenburgban, egy olasz vendéglőben zártam, ahol nagyon örültek annak a pár olasz szónak, ami eszembe jutott. 

Aztán örültek, hogy egy tömény riszrettot is kértem. 

De legjobban annak örültek, hogy a spagetti kanál nélkül csavartam, úgy ahogy azt 20 éve Fabrizio Heidelbergben elmagyarázta.