Mi a legjobb nekem?

 

Fontos, hogy legyen egy férfi az életedben, akire mindig számíthatsz, és aki soha ne hazudjon neked.

Fontos, hogy legyen egy férfi az életedben, akinek legyen egy jó állása, és ráadásul segítsen a háztartásban, gyereknevelésben.

Fontos, hogy legyen egy férfi az életedben, aki megnevettet.

Fontos, hogy legyen egy férfi az életedben, aki jó az ágyban.
És a legfontosabb- a négy férfi ne tudjon egymásról.

 

 

Boldogult lánykoromban előszeretettel néztem azokat a képeket, amelyen  apró gyerekekkel szerelmes jelenetek voltak beállítva. Péládul kis rózsalovag és nagykalapos szerelme, puszi közben fülig piruló kislány.

Valami ilyesmi történt most is, amit  az óvodában anyukaként megtapasztaltam, s  a  végén jót mosolyogtam és  okultam.

Már megszoktam, hogy az óvodás népség szinte rám önti élménytengerét:

a kezét eltörő nagybácsi kalandját,

ki hol volt hétvégén,

kedvenc állatok és játékok 

kis mószerolások sorát.

 

Nagyon bírom a kiscsajok siserehadát, amit egymást túllicitálva nyomják a fontos eseményeket.

 

S közben óhatatlanul is rácsodálkoztam a pszichoszexuális fejlődés eddig csak könyvben olvasott lépcsőire.

Megtudom lányoktól, hogy a fiúk hogyan és mivel pisilnek, és állandóan dinókról, autókról és fociról beszélnek. "ÁÁÁ, nem jók semmire, még beszélgetni sem lehet velük!"

Minap viszont kész  Veres Pali bácsi lettem.
Az egyik kislány -  hatalmas kék szemek,  szőke loknik;   azaz  klasszikus gyerek szépségversenyen kikiáltott nyertes  típus-,  megosztotta velem a nagy titikot:  három fiú is szerelmes belé!

Ebből egy a csoportból, míg a másik kettő  még a korábbi óvodájából üldözi szerelmével.

 

Ezek  ám az élet nagy dolgai! Óhatatlan a fenti dőlt betűs "bölcsesség" jutott eszembe, lám,  a legjobb forgatókönyvet az élet írja.

Tessék, ez a kislány ezt már csuklóból nyomja a kapcsolatok alapszabályát, azt, hogy egy személytől nem várhatom el a boldogságomat.

 

Hugóka biztosan szépen mesél, míg Bencikének gyönyörű barna szemei vannak. Ezzel szemben Rolika mindig meglepi valami aprósággal.
Az élet így máris gömbölyű, hisz megjön mindaz, amire szüksége van: kedves szavak, jó játék, és apró ajándék.

Emlékszem arra a nyári napra, amikor nagyon jól esett volna, ha párom reggel csak annyit mond: ej, de csini vagy.
Nem mondta, mert korábban elhúzott dolgozni. Majd este úgyis mondja- gondoltam.
Amikor kiléptem  a kertkapun a ház előtt aszfaltozó munkások kezében megállt a lapát, nagyot köszöntek és hozzátették: "De szép ma reggel!"
Beültem a kocsiba, majd a pirosnál állva a szomszédos autóból két férfiember mosolygott és kiabálta: "De szép vagy!"

Nem a férjemtől, hanem teljesen idegen emberektől kaptam meg, amire ott abban a pillanatban nagyon vágytam, s ami nagy örömet okozott volna.
Megkaptam, s ez nagyon jól esett. Innentől kezdve már teljesen mindegy volt, hogy ki mikor és hogyan mondta, a lényeg ugyanis az érzés megtapasztalása volt.

Aznap megtanultam, hogy az Univerzum megadja, amire valóban vágyunk. A hogyan s miként  már ő dolga.
A legjobb, amit tehetünk, ha elengedjük a kontroll, a bizonyosságok, a dolgok kézbentartása és a mindentudás iránti oltahatatlan vágyunkat.

Legjobb, ha engedünk, ha egyszerűen FEL-adjuk.


S lányomat idézve:
" (Anya, ez az Univerzum dolga!) Ki tudhatja jobban  nála (Univerzum), hogy mi is a legjobb nekem?"