Hála a köbön

Lehet, hogy sokan berzenkednek már  a mai naptól,  s kifejezetten félnek a 21-étől.  

Nálam más a helyzet.

 

Kifejezetten lelkesnek, energikusnak, boldognak és  örömtelinek érzem magam.

 

Körbenézek és csak jó emberek vesznek körül. Örömmel és nyitottsággal csodálkozom rájuk, legyen szó régi vagy újonnan jött ismerősökről.

Jó szóba elegyedni, kicsit biologikázni,  a gyereknevelés, vagy az élet más szépségéről elmélkedni.

Izgalmas, vidám és örömteli játék.

 

Akárcsak a valóság szépségének megtapasztalása.

Merthogy semmi sem szebb, jobb,  tartalmasabb és örömtelibb, mint maga a valóság.

 

Az, ami éppen most történik.

 

Reggel munkába menet felé telefonon gyorsan átbeszéljük Anyukámmal a napi tennivalókat: ki megy a Kicsiért, milyen program lesz ma vagy holnap, mit kell vinni, intézni.

Amolyan gyors bevásárlólista.
 

Évekkel ezelőtt bevezettük, hogy nem múlik el nap anélkül, hogy megöleljük egymást személyes találkozáskor, s elmondjuk, hogy mennyire örülünk egymásnak és szeretjük egymást.

Meglehet, hogy kicsit giccsesen, amcsisan hangzik a vigyázz magadra és szeretlek mondás, de ma már ott tartunk, hogy ugyanígy búcsúzom el Keresztanyumtól vagy a Keresztfiamtól. Életünk része lett.

 

Ma reggel viszont Anyu egy igazi szeretetcsomagot tett az asztalra.

Az igazi megértést és elfogadást.

 

Korábban hányszor hallottam, hogy

többet kéne  a gyerekkel foglalkozni ...!

már megint hova mész ... ? Neked mindig van valami dolgod!

ti állandóan mászkáltok, a gyerekkel meg ki foglalkozik....?

 

Természetesen ez meghozta az eredményét: bezárkózást. A fenének sem hiányzik az állandó ítélkezés.

 

Hosszú hetek óta viszont csend és sztoikus   nyugalom az  Anyukám részéről.

 

"Kislányom, elgondolkodtam, hogy ki vagyok én  ennyi évesen, hogy egy felnőtt nőnek megmondjam, hogy mit csináljon? A te életed, nekem egy fontos csak . Az, hogy boldog légy. Szeretlek!"

 

Anyukám rájött valamire.

Mindenkit a saját szer-ével kell etet-ni.

Ez  a szer-elem. 

A kapcsolódás eleme.

Anyu egy Angyal.