Helga blogja életről és egyebekről

Sokan töltenek évtizedeket spirituális tanulmányokkal és odaadó gyakorlással, és még mindig azt tapasztalják, hogy utálják a munkájukat, az anyjukat, vagy a szomszédjuk hifijéből ordító zenét. Ismerősen hangzik? Mindez azért van, mert fejjel lefelé keresünk. Amiről azt hisszük, hogy igaz, nem az. Amiről azt mondták, hogy működik, nem működik. Vádaskodunk, félünk és reagálunk, mert még nem indultunk el önmagunkban megkeresni a saját igazságunkat… nem, mintha nem akartuk volna, hanem, mert nem tudtuk, hogyan. Gyakran kérdezik tőlem, megvilágosodott vagyok-e. Én erről semmit sem tudok. Csupán annyit tudok, hogy miért fáj valami és miért nem. Olyasvalaki vagyok, aki csak azt akarja, ami épp van. Many people spend 10, 20, 30 years in sincere spiritual study and practice, only to realize they ... still hate their jobs, their mothers, and the noise coming from the neighbor's blasting stereo. Sounds familiar? It's because we're seeing everything upside down. What we believe to...

Ma egy szakmai kerekasztal-beszélgetésre voltam hivatalos,  egy kb. 1000 résztvevős konferencián. Ez utóbbi számot közvetlenül a beszélgetés megkezdése előtt tudtam meg, így egyből elmúlt a hasogató fejfájás, amivel ébredtem, s már kávéra sem volt szükségem. Véletlenek nincsenek, erre már az egyik asztaltársammal  az előadói szobában folytatott  beszégetésen rájöttem, amit aztán maga a konferencia csak megerősített.  Éppen kiváló gyakorlatunkat mutatom be, s beszélek boldogan látássérült világjáró munkatársamról, mire az említett kolléganő rávágja, hogy náluk is van egy  munkatárs, aki szintén fogyatékkal élő, s 18 nap alatt tandemmel 1800 km-t kerekezett. Persze kiderült, hogy az ő munkatársa és az enyém nemcsak a tandemen egy pár, hanem a mindennapi életben is. Asztaltársaságunk harmadik tagja, zárószóként annyit mondott:  biztonság, biztonság, biztonság. Utolsó hozzászólóként,  megadatott az a lehetőség, hogy afféle útravalóként erre ...

Sikeresen megnéztük az Anyát a Marsra című Disney-produkciót. Elvileg gyerekeknek szánták, kis pedagógia célzattal, hogy pontosan mivel, azt szerintem a forgatókönyv írói sem tudták. Van benne egy kis szófogadatlan gyerek, egy  kis megfáradt,  áldozat anya,  egy kis állanódan távol  lévő apa.  Azaz a modern család.  Ezzel szemben a Marson katonás rend van. A Főellenőr Asszony rájött arra, hogy a gyereknevelés időigényes és fáradtságos munka, amiben a nők magukra maradtak. Ezzel szemben a borsónyi agyú szőrös  hímek csak csatangoltak, buliztak, élték életüket. A nők ezt megelégelték, s valahogyan kipaterolták a szemétdombra  a sok Haszontalan Herét, míg ők maguk létrehozták a tökéletesen szervezett társadalmat, amiben csak nők vannak.  A földből krumplimód kikelő apróságokat egyből szelektálják: a kis szőrős fickókat szeméttelepre ledobják, majd őket a Haszontalan Herék dzsuvában, de szeretetben nevelik fel a szemétdombo...

Szóval.... férjnél vagy, gyereked van és te vagy ennek a cégnek a HR igazgatója - foglalta össze azt akkor már  jó egy órás egymás mellett dolgozást a catering cég alkalmazottja. Valahogy így -  nevettem el magam.  Már megszoktam, hogy egyrészt rácsodálkoznak a koromra, lévén egy kifutott biológiai különprogram mellékhatásának köszönhetően  fiatalabbnak nézek ki, főként, ha  még az örökzöld farmer-fehérpóló összeállításban vigyorgok.  Miként azt is megszoktam, hogy rácsodálkoznak a munkakörömre, pozíciómra. Egyrészt az életkorom miatt (fenti okok folytán) másrészt, hogy a férjem mellett minek dolgozom. Merthogy megengedhetném, hogy egész nap bikram jógán hajlongok vagy valamelyik hegyvidéki  kávézóban trécselgetek.  Fura dolog, szinte "érthetetlen":  szeretek dolgozni, kollégáimmal lenni, még akkor is, ha nem könnyű a gyerekezős magánélettel összehozni. Jól jártak veled - mondja a srác. Kezem megáll a levegőben, amint épp átad...

Míg mi itthon megtudtuk, hol a nő helye, addog valami sokkal grandiózusabb történik a nagyvilágban. Barroso meghirdette  a föderációt , azaz újabb nagy lépés a világkormány felé. Közben nagy cégek építik a Halálcsillagot. Ezt még akár meg is akadályozhatjuk. Írd alá! http://www.avaaz.org/en/stop_the_corporate_death_star/?cFKEcdb  

Minden történet rólam szól. Minden karakter én vagyok, még a pasik is.  Miért is?  Mert csak arról tudok írni, amit meg tudok fogalmazni. Csak azt tudom koncepciókba önteni, ami  bennem is megvan - koncepciókként. Amikor megítélek, megcímkézek  valakit, csak a saját címkéimet tudom ráaggatni.  Azokat a címkéket, amelyek rám is igazak. Vagyis egyszer nagyon elhittem, hogy igazak, s azt, hogy vannak ilyen címkék.  Azért, mert nincsen elválasztás: ami kint, az bent. Nincsen TE és ÉN, csak MI van.

Vállalom, megint politikailag inkorrekt leszek.   Döbbenten olvastam a családon belüli erőszakról illetve az elleni kezdeményezésre adott kormánypárti reakciókat, s kinyílt a bicska a zsebemben.   A honatyák szerint kihal a  nemzet, ha a nők emancipálódnak. Érdekes, Frankhonban a (nem bevándorló) franciák között is legnagyobb a fertilitási ráta. Alap  a kettő, de inkább 3 gyerek. Igaz, ezt támogatja a bölcsi-ovi rendszer és a családi adópolitika. Pedig a francia nő nemcsak csinos, de öntudatos is, gondoljunk csak  Marie-Claire Mendes France-ra, kinek nevét ma magazin viseli.   Itt az ideje, hogy a nők visszamenjenek a tűzhely mellé, és végre  újra két lábon járó petesejtek legyenek.   A nők tehetnek arról , hogy megverik őket.  Igen, természetesen kedves honatyák. Csakis a  nő, aki már puszta létével kihívja maga ellen a sorsot, vagy mert bármely okból dönt teste árulása mellett, s a vevő feljogosítva...

És a pasik?  A korábbiakban érintettem őket is,  mégis álljon itt egy rövid tipológia. Mert a szomszéd nője mindig zöldebb. A született szoknyapecér Egy nő sincs biztonságban, mindenkivel kikezd.  Igazi bonviván, udvarol,  közben van benne valami titokzatosság, vonzó finomság, amitől minden nő a keblére ölelné, s ott is tartaná napestig. The chase is better than the catch -  a vadászat izgalmáért vadászik. Oka: sorozatos nemi/birtokzóna veszteséget elszenvedett férfinál  időre bekapcsol a robotpilóta, s hogy kiheverje az elutasítottságát, legyen végre sikerélmény, s megoldódjon a fajfenntartás  Casanova-mániás konstellált lesz.  Az úriember Nemcsak a lőcsei fehérasszonyok álma.  Az igazi gavallér, figyelmes, nagyvonalú, igazi (beszélgető)társ. Nincs nyomulás, a nő biztonságban érzi magát, s ha nemet mond, abból sincsen baj. Mindez mögött a férfi jól kidolgozott “Hogyan kerülhetek a kedves szoknyája alá?” stratégiáj...

"A legszörnyűbb az a magány, amit más tásaságában érzünk." (A harag napja)

Számomra a nyárnak az augusztus 20-ai tüzijátékkal van vége. Az utolsó szikracsillámokkal együtt elsiratom végtelen gyermekkorom újabb legszebb nyarát.    A teraszon heverő pergősre száradt levelekről már kénytelen vagyok tudomást venni, miként a szeptemberi óvodakezdésről. Mintha csak most lett volna május, mikor a nap már erejét fitogtatatta, s nagy tavunk pasztell fényeit csodáltam a hotel ablakából. Hamarosan itt a november, mikor a  vállalkozókedvű hattyúpár már ködpárában úszkál a gyengélkedő napfényben. A három idő - réveteg múlt, a szépreményű jövő és a  most, melynek kedvességéről hajlamosak vagyunk megfeledkezni.    

B-akták közt olvastam a vénkurva típusról. Persze, ő  nők szerint az, míg a pasik forgolódnak utána. Alapvetően idősebb, mint az a nő, aki rá mondja. Fő ismérve, hogy koránál fiatalabban és jobban akar kinézni,  s ez valamikor össze is jön. De ehhez kell némi önismeret és -kritika, valamint kiváló  ízlés. Ha ez megvan, akkor valószínűleg korábban vagy jó férjet fogott ki, akitől  örökölt vagy 80-as években a város sztárbutikját kapta.  Szerencsére már az sem kizárt, hogy jó pozícióban dolgozott, így  igényes és minőségi ruhákat hordhat, ízléses frizuval és sminkkel kiegészítve. (A kivénhedt kurva abban más, hogy nincs ízlése. Ruha még hagyján, de elfelejti, hogy az jobban állna egy huszason. Smink, haj megrekedt azon a szinten, amikor még címlaplányként minden lakatosműhely falán centerfoldként díszelgett.) És a pasik. Vagy korabeli, de a fiatalabb sem kizárt. Miért is ne? 
 Megteheti. Ahogy megtehette, hogy huszonévesen negyvenes pasikka...