Ki a komfortzónából - Görkorcso-YA!

Lányom biciklizni tanul. Még mindig. Csak kényelmesen, semmi kapkodás.

Volt előtte futóbicikli, csak éppen kis seggecske kényelmesebb volt, és nem igazán élt a lehetőséggel.

Most viszont már ciki, hogy a barátnői ezerrel tekernek. Nosza, vasárnapi programként  irány a beton, gyerek teker, apa fut. Anya pedig az árnyékból instruál. 

Sikeresen kiutáltuk a kutyásokat, miénk a placc, amikor egy lány mellénk lép. 

"Ugye, nem zavarunk, ha közben görizünk?"

Dehogy!

Ahogy a két lányt nézem, megmoccan bennem valami régi, elfeledett érzés. A szabadság és fiatalság érzése. 

Jópár évvel ezelőtt, boldogult lánykoromban alig vártam a hétvégét. Cimborákkal mentünk gördülni, sőt még a Görzenál is bejátszott.

Aztán, azóta sem semmi.

Lementem a pincébe, ahol a gondosan elcsomagolt felszerelés várt: kori, térd-, könyök- és csuklóvédő.

"Anya, ha nincs sisakod - mondta Lányom-, akkor neked adom az enyémet". 

Lementünk a ház elé, s csúszkáltam, szoktam a szerkentyűt, és nagyon élveztem, ahogy a régi idegpályák aktiválódtak, s a régi mozdulatok felébrednek csipkerózsika-álmukból.

Messze még a biztos és tökéletes kivitelezés, de betonon innentől két kezdő fog evickélni.