Karmapa itt van

Végre megérkezik a konvoj, ami a Karmapát, Láma Olét és a szerzeteseket hozza. A bejáratnál tumultus, potyaáldásra várók serege. A fiatal, mosolygós szerzetes fellép a pulbitusra, helyet foglal. Tört angolsággal beszélni kezd, közvetlen, kedves és humoros. Egy kifejezetten szerethető lény. Ő a mi Karmapánk, vonalunk tartója. Ő testesíti meg a tanítást, a védelmet és az áldást. Olyan, mint sakkban a király. Őnélküle nincsen tibeti buddhizmus, nem maradnak fenn és nem kerülnek átadásra a tanítások. 

Nemhiába történt egy olyan pusztán a politikai hatalom megszerzésére és megszilárdítására irányuló  kísérlet a gelugpa iskola vezetőjének, a V. Dalai Lámának a részéről, mely során úgy kivánta a  kagyü vonalat kiiktatni, hogy  egyszerűen megtiltotta a kagyü-vonal második emberének, a Samarpának az inkarnációját.  Ugyanis a Karmapa és a Samarpa egymást váltva inkarnálódnak, egymás tanítói, egymásnak adják meg újjászületésük jövőbeni helyét, s ennek következtében egymást ismerik fel. Ez a forgó biztosítja a vonal fennmaradását és aktivitását. 

Karmapa kedves szóval köszönt bennünket, elsüt egy-két poént, a közönség jókat derül. Megunja, hogy őt fotózzák, így előkapja gépét és fotózni kezd. 

Közös meditálásra hív, s szombaton ennek keretében egy titkot is megoszt a hőség ellen. Lévén minden tudat és a tudat minden, javasolja, hogy a Dordzse Szempa gyakorlatot úgy végezzük, hogy a tisztító nektárt képzeljük el olyan hűsnek, amilyennek csak tudjuk. Nagyot nézek, évek óta a nyári melegben vagy a szaunában így szoktam Gyémánt Tudatozni! Amikor tavaly ezt az egyes csoportba tartozó buzgó gyakorlóknak elmondtam szúrós szemmel néztek. Hogy lehetek ilyen eretnek! Szaunában medülni?! És még variálni is a gyakorlaton?! Szégyen. Óva intettek: el ne mondjam másoknak, főként aktív szagha-tagoknak, mert jajj lesz nekem. Most nemhogy jajj nem lett, hanem fülig érő vigyorral ülök a tömegben.

Nos, úgy látszik, egy Buddha veszett el bennem. Helyesbítek: ott van jól eldugva a sok nemtudás-fátyol mögött.  Ahogy mindenki másban is!

A tisztító mantra ismétlése után már a  tudás átadása történik. Karmapa magyaráz, elmondja, mi hogyan alakult ki, minek, mely szimbólumnak mi az értelme, majd pedig elmondja a szertartást vázát. Meditáció, buddha-formák és erőtereik befogadása, azokkal való teljes  tudati azonosulás lépései. Majd amire mindenki vár: az áldásosztás.

“Üljetek le”- mondja a szervező, erre a tömeg 3/4-e feláll és sorba rendeződik. Várás, egy helyben állás közel két órán keresztül mire  a nem team-tagok, nem gyermekesek is sorra kerülnek. A sor vége addigra már száz méteren át kanyarog. 

Viszont  a személyes pár másodpercnyi találkozás a Karmapával minden várakozást megér. Órákon keresztül osztja az áldást, és mondja a mantrákat mikor sorra kerülök.  

Sosem gondoltam volna, hogy ilyen élményben lesz részem, és sosem hittem el igazán, hogy ő egy megvalósított, élő Buddha. Olyannyira nem, hogy a tanítás előtt munkáztam meg a valós-ságával kapcsolatos gondolataimat.
De most mindezt megtapasztaltam. Persze, hogy nem hittem el, hiszen katolicizmuson felnőve az a normális, hogy  a pápa is csak egy ember, akit pápává választanak ilyen-olyan, főként politikai megfontolásból.

De egy Karmapa, az A Karmapának születik, ő egy megvilágosodást elért tudat folyamatos inkarnációja, mely azért dolgozik, hogy minél többen érjük el tudatunk teljes felszabadítását, s ezzel mások javára váljunk.

Végre sorra kerülök, átadom a felajánlásokat, összeteszem tenyereimet és meghajolok. Felnézek, köszönöm neki.  Rámnéz és én elveszek a pillantásában. 

Megszűnt az idő és elolvadt a térben minden, ami addig körülvett.

Tekintete maga a szingularitás: minden kezdete, a mindent magában  foglaló és mindent megtermékenyítő  tökéletes teljesség. 

A makulátlan szeretet, a feltétel nélküli elfogadás, és a határtalan öröm.  

Egy csodálatos fekete lyuk, ami magába szippant, s ami nemhogy nem félelmetes, hanem boldogságos.

Nem tudom mennyi volt ez a pillanat (tán egy másodperc sem), de végtelennek és örökkévalónak tűnt.

Egy olyan tökéletesen tiszta pillanat, amiben minden értelmet nyert és minden a helyére került.

Már tudom, hogy “mi az istent” kezdtem el anno keresni,  s már azt is tudom, hogy AZ  létezik és elérhető. 

Megvalósítható. 

És alig várom.

Most már félelem nélkül. 

S tudom, hogy meg fog történni, nem előbb, nem később, hanem pont, akkor, amikor eljön az ideje.