Helga blogja életről és egyebekről

Mi a bajom az augusztussal?  Sok, meglehetősen sok.  Kezdem azzal, hogy auguszus második hetében tüsszögni kezdek, torkom kapar,  a szemem vörös, mint  a bagzó macskáé. Magyarul: beüt a parlagfű szezon. Egyetlen megoldás a mesterséges levegő, azaz bármi klimatizált helyiség, gépkocsi.  Évek óta próbálom felgöngyölni a tünetegyüttes mögötti konfliktusokat. Recall Healing alapkérdése: És még mi lehet? Még, még, még mi, hogy még mindig tünetelek?  Egy a biztos, valami elszakadást, elválást kell keresni.  Visszanézve az életemre van bőven.  Főiskolás koromban augusztus 20-a magasságában jöttem vissza a német nyelvterületekről, ahol persze hogy volt szabadság és szerelem … Egy már megvan. Három éve augusztus elején költöztem Lányommal új otthonunkba. Újabb adalék, de a tünetek makacsul kitartanak.  Most azonban megtaláltam egy újabb puzzle-darabot. Gyerekkoromban gyakran hallottam otthon, hogy anyám névnapjával vég...

"How beautiful it is to love in a  world where nothing lasts forever. We must learn to fall in love with the love inside us, only then every moment living will be worth dying for."

Ahogy ígértem, folytatom morfondírozásomat a 77 pontos elvárási listáról . Szinte hallom, ahogyan kérditek, mégis mi a bajom azzal, hogy vannak elvárások. A kérdés az, hogy a személlyel vagy a kapcsolattal szemben van az elvárás . Ez nagyon fontos, mondhatni vízválasztó pont. Amíg a partneremre vonatkozóan vannak az elvárásaim , azzal egy kettős helyzetbe kerülök.  Egyrészről kontrollálni kezdem  a másik embert: valóban megfelel az elvárásaimnak, valóban olyan, mint amilyennek szeretném, hogy legyen.  S jaj neki, ha nem olyan!  Ekkor ugyanis megyek a következő célszemélyre, ha ő sem olyan, akkor a következőre. Mindig lesz következő!  Ez a helyzet az én belső bizonytalanságomról szól, arról, hogy míg valakivel vagyok - akiről sorban derül ki, hogy nem teljesíti az elvárásaimat, azaz nem elég jó-, megjelenik a félelem, hogy lemaradok egy másikról. Mondjuk az igaziról. Az igazi utáni maratoni futás pedig érzelmi kiégéshez vezet.  Másrés...

A múlt év utolsó napjaiban  futottam bele egy ismerősömmel készült reggeli interjúba.  A műsorvezetőt lapokból, portálokból ismerem - vagyis egyszer mellettem állt az Üllőin a rendőrlámpánál-, egy műsorát sem volt szerencsém megnézni. Mielőtt kérditek: van TV-m előfizetéssel csak épp sorozatokat és (rajz)filmeket nézek rajta, hiradót, reggeli műsort nem.   A sztereorip agyammal leírtam a műsorvezetőt egy klasszikus wannabe-nek, aki attól híres, hogy híres.  Most viszont meglepődtem, ugyanis emberünkből kitört párszor a coach. Stílusát nem nevezném non-direktívnek, inkább provokatívnak, a személyes példaként hozott tükör is inkább ez utóbbinak volt az eszköze.  Lényeg: a műsoron jól szórakoztam … miután túlvoltam az első felinduláson.  Bevallom, az interjú valamit megnyomott bennem, nemhiába lettek érzelmi reakcióim. A műsorvezető vendége volt egy  ismert show-man. Többször voltam előadói estjein, volt lehetőségem beszélgetni vele: szim...

Negyven felett már nem úgy van, hogy ahol egy ajtó bezáródik, ott egy újabb nyílik.  Negyven felett ez úgy van, hogy egy bezárt ajtóval több.  Nem így látja, Helga? Letettem   a telefont és vettem egy nagy levegőt, majd kiszálltam a kocsiból.  A kép elkeserítőnek és sötétnek tűnt. Hányszor hallani, hogy negyven az már a B-oldal, és hogy itt már nincs esély jóformán semmire. A cégek már nem kérnek a negyven feletti alkalmazottakból, pedig tapasztalban, tudásban bővelkednek,  tudnak és akarnak is tenni.   A párkapcsolatokról nem is beszélve. A negyvenes férfiak, ha házasok, max. félrelépésben gondolkodnak, ami rossz hír a szabad vegyértékkel rendelkező harmincas nők számára. Azon nők számára, akik előbb-utóbb gyerekektől hangos családi fészket, társadalmilag is elfogadott biztonságot akarnak. Ha már nem házasok a férfiak, akkor a múlt házasság - elsősorban gyerekek, másodsorban a már mást szerető asszony-,  felett keseregnek, s lega...

„A tétlenség kételyt és félelmet szül. A tett magabiztosságot és bátorságot. Ha le akarod győzni a félelmet, ne csak ülj és gondolkodj róla. Menj, és tegyél valamit.“ Dale Carnegie Szép magyar anyanyelvünk szemléletesen és mégis egyszerűen írja le énállapotainkat.  Gondoljunk csak arra, milyen amikor valaki félelemben és milyen, amikor ereje teljében vagy elemében van.  A fél szemben a teljessel, a kiteljesedettel.  HR szakemberként vagy szupervizorként gyakran látom, hogy mindkettő mi mindenre képes. Látom, hogy a félelem milyen szinten képes lebénítani, blokkolni a testet és az elmét. S látom, hogy a félelem micsoda sebességgel képes urrá lenni az emberen és így futótűzként terjedni a szervezetben. S látom, hogy a teljesség, az önmagunkba vetett bizalom micsoda szárnyakat ad. A bizalom szervezeti aspektusban nem csupán pszichológiai fogalom, hanem nagyon is üzleti, közgazdasági attribútum.   A bizalom szervezeti kontextusban egyaránt jelent...

Minap cimborámmal úgy döntöttünk, hogy egy újabb világmegváltó beszélgetés címén beülünk egy trendi étterembe. Való igaz, a design, a brand, a belsőépítészet ki van nagyon találva, s már megfordultam ott, így tudom, hogy az étel is rendben van.  Mégis van valami a helyben, amitől úgy jöttem el, hogy jó-jó, de nem az igazi. Van benne valami művi, valami hiteltelen, valami rideg, amitől nem lesz a kedvenc hely, hanem a "ha más nincs, akkor ide" kategória. Legutóbbi élményünk ezt maximálisan bebizonyította. Az ott eltöltött két óra alatt kb. négyszer fagytunk szét a személyzet által kreált kereszthuzat miatt. Jeleztük, elnézést kértek, becsukták az ablakot, de újabb fél óra múlva megint csak vacogtunk. A mosdóban tovább fagytunk: jól esett volna a melegvíz a jéghideg kézmosó helyett. Ezt tetőzte, hogy a személyzet fél nyolckor takarítani kezdett, így az ételünket penetráns hipószagban fogyasztottuk el. Jeleztem a felszolgálónak, aki zavartan húzta a vállát: elroml...