Helga blogja életről és egyebekről

Nagyot derültem reggeli felkelés vezérének, Buda Mártonnak megnyilatkozásán.  Kisgyerekes apa lévén reggel négyen ébredtek a hitvesi ágyban. Ez még hagyján, de a kislányuk elég rendesek ki is túrta a szűlőket, hol keresztben, hol hosszában feküdt.   Hangosan felröhögtem, ugyanis nálunk is valami hasonló történt.   Kobakocska fejébe vette, hogy nincs jobb, mint a családi alvás, amikor is egy kupacon alszunk. Erről szépen lebeszéltük, mondván nem férünk el, nem olyan buli, ha egymásba lógunk. Ő nem adta fel, hanem a következő stációra lépett:  kitúrja Apát Anya mellől, és a még meleg helyre ő maga fészkel be. Szó nélkül tűrtük a hajnali átköltözéseit, kómásan cipeltük a motyóját:  takaró, három darab kispárna és ki tudja mennyi plüssike. Férjem vagy önként (már megébredt és nem bírt visszaaludni) vagy kényszer alatt ("Apa MÉG mindig itt van?"),  kóválygott ki a nappali kanapéjára.   Ehhez képest tegnap úgy csőbe let...

Reggel állok a kis keresztutcánál, s megpróbálok balra nagy ívben kijutni a főútra. Ez - ahogy már írtam is-,  a mission impossible kategória . Szinte csak akkor van rá lehetőség, ha vagy - elfogy a sor / pirosra vált a lámpa - vagy valaki végre kienged. Amint soromra várok, kis mókuspárt veszek észre a főút túloldalán. Viháncolnak, majd megcélozzák a szemközti járdát két autó között, hogy feljussanak a fészküket rejtő fára. Az első nekiindul, már majdnem eléri a padkát, amikor egy pickup elcsapja. Kocsi mentségére szóljon, fékezett, próbálta megközölni, de  a mókus is cikázni kezdett, így a végkifejlet elkerülhetetlen volt. Az aprócska test élettelenül csapódok a betonra. Párja átfut - sikeresen felugrik a hőn áhított fára. Rémülten, tanácstalanul rohangál fel-alá a fa törzsén, s nézi az összetört gerincű, felkunkorodott kis vörös kupacot.   Dühös vagyok, döbbent és tehetetlen. A szemem láttára hal meg valaki és nem tudtam segíteni. ...

Sokan töltenek évtizedeket spirituális tanulmányokkal és odaadó gyakorlással, és még mindig azt tapasztalják, hogy utálják a munkájukat, az anyjukat, vagy a szomszédjuk hifijéből ordító zenét. Ismerősen hangzik? Mindez azért van, mert fejjel lefelé keresünk. Amiről azt hisszük, hogy igaz, nem az. Amiről azt mondták, hogy működik, nem működik. Vádaskodunk, félünk és reagálunk, mert még nem indultunk el önmagunkban megkeresni a saját igazságunkat… nem, mintha nem akartuk volna, hanem, mert nem tudtuk, hogyan. Gyakran kérdezik tőlem, megvilágosodott vagyok-e. Én erről semmit sem tudok. Csupán annyit tudok, hogy miért fáj valami és miért nem. Olyasvalaki vagyok, aki csak azt akarja, ami épp van. Many people spend 10, 20, 30 years in sincere spiritual study and practice, only to realize they ... still hate their jobs, their mothers, and the noise coming from the neighbor's blasting stereo. Sounds familiar? It's because we're seeing everything upside down. What we believe to...

Ma egy szakmai kerekasztal-beszélgetésre voltam hivatalos,  egy kb. 1000 résztvevős konferencián. Ez utóbbi számot közvetlenül a beszélgetés megkezdése előtt tudtam meg, így egyből elmúlt a hasogató fejfájás, amivel ébredtem, s már kávéra sem volt szükségem. Véletlenek nincsenek, erre már az egyik asztaltársammal  az előadói szobában folytatott  beszégetésen rájöttem, amit aztán maga a konferencia csak megerősített.  Éppen kiváló gyakorlatunkat mutatom be, s beszélek boldogan látássérült világjáró munkatársamról, mire az említett kolléganő rávágja, hogy náluk is van egy  munkatárs, aki szintén fogyatékkal élő, s 18 nap alatt tandemmel 1800 km-t kerekezett. Persze kiderült, hogy az ő munkatársa és az enyém nemcsak a tandemen egy pár, hanem a mindennapi életben is. Asztaltársaságunk harmadik tagja, zárószóként annyit mondott:  biztonság, biztonság, biztonság. Utolsó hozzászólóként,  megadatott az a lehetőség, hogy afféle útravalóként erre ...

Sikeresen megnéztük az Anyát a Marsra című Disney-produkciót. Elvileg gyerekeknek szánták, kis pedagógia célzattal, hogy pontosan mivel, azt szerintem a forgatókönyv írói sem tudták. Van benne egy kis szófogadatlan gyerek, egy  kis megfáradt,  áldozat anya,  egy kis állanódan távol  lévő apa.  Azaz a modern család.  Ezzel szemben a Marson katonás rend van. A Főellenőr Asszony rájött arra, hogy a gyereknevelés időigényes és fáradtságos munka, amiben a nők magukra maradtak. Ezzel szemben a borsónyi agyú szőrös  hímek csak csatangoltak, buliztak, élték életüket. A nők ezt megelégelték, s valahogyan kipaterolták a szemétdombra  a sok Haszontalan Herét, míg ők maguk létrehozták a tökéletesen szervezett társadalmat, amiben csak nők vannak.  A földből krumplimód kikelő apróságokat egyből szelektálják: a kis szőrős fickókat szeméttelepre ledobják, majd őket a Haszontalan Herék dzsuvában, de szeretetben nevelik fel a szemétdombo...

Szóval.... férjnél vagy, gyereked van és te vagy ennek a cégnek a HR igazgatója - foglalta össze azt akkor már  jó egy órás egymás mellett dolgozást a catering cég alkalmazottja. Valahogy így -  nevettem el magam.  Már megszoktam, hogy egyrészt rácsodálkoznak a koromra, lévén egy kifutott biológiai különprogram mellékhatásának köszönhetően  fiatalabbnak nézek ki, főként, ha  még az örökzöld farmer-fehérpóló összeállításban vigyorgok.  Miként azt is megszoktam, hogy rácsodálkoznak a munkakörömre, pozíciómra. Egyrészt az életkorom miatt (fenti okok folytán) másrészt, hogy a férjem mellett minek dolgozom. Merthogy megengedhetném, hogy egész nap bikram jógán hajlongok vagy valamelyik hegyvidéki  kávézóban trécselgetek.  Fura dolog, szinte "érthetetlen":  szeretek dolgozni, kollégáimmal lenni, még akkor is, ha nem könnyű a gyerekezős magánélettel összehozni. Jól jártak veled - mondja a srác. Kezem megáll a levegőben, amint épp átad...