Para, para 3.

Szex és erőszak

Megint találtam egy megosztást a Face-en, ami elgondolkodtatott és bele is illik a Para sorozatomba.
Milo Manara grafikáiról van szó, aki a történelmi korokat meglehetősén egyszerűen mutatja be. Fő karakterek, fő sémák és persze a szex.

Pontosabban szex és erőszak, kéz a kézben.

Aztán itt van korunk nagy spirituális írója, Coelho úr. Emberek milliói cuppantak rá műspirituális bullshitjeire műveire. Instant megvilágosodás mindenkinek. 
Most úgy tűnik, vagy megirigyelte a pornó világát, vagy pedig rájött, hogy még mindig nem keresett eléget. Nosza, sebtiben nekiállt szado-mazo könyvet írni, nehogymár ne ő legyen a legolvasottabb a világon. A modern útkereső főhősnője szexel, nem is akárhogy. Hol hódít, hol behódol, s halad az szexualitás egyre mélyebb bugyrain át az önmegismerés és szabadulás(?) felé. 

Szex és erőszak, kéz a kézben.

Vajon mi a titka ezen könyvek népszerűségének, immáron évszázadok óta? Gondoljunk Sade márki sokszor gyomorforgató írásaira, majd Apollinaire dekandens művére? Mechanikus narancs,  Saló, Keserű méz, Zongoratanárnő, Nimfomániás…. és persze a Szürke ötven árnyalata, amit visznek, mint a cukrot és leveri összes elődjét.

Mert valamit mutatnak, s valamilyen árnyék színre jut. Vagy csak tippeket ad a kihűlt szexuális vágy felébresztésére?

És miért van az, hogy Armani öltönyös csúcsvezetők vágytól reszketve térdelnek dominájuk előtt? Élvezve a másik uralmát és az önként vállalt engedelmességet és az engedetlenség következményeként járó büntetést? Miért van az, hogy emancipált okos nők is örömmel hódolnak be az aktus során, élvezve, hogy a férfi birtokba veszi a testüket, még akkor is, ha ez fájdalommal jár?
Mi van ezen behódolás, feladás mögött?

Vajon mivel van dolgunk? Egyéni traumák újrajátszásával?
Az erőszakos bántó anya vagy apa mintája köszön vissza?
Az a pillanat, amikor  a gyermeki énünk agyában a szeretet összekapcsolódott a fájdalommal és szenvedéssel?
Amikor rájöttünk, hogy életünk első szerelmei (apánk és anyánk), elhagyott, elutasított  vagy éppen szóval vagy tettel megvert? S erre mi a válaszom? Az ha teljesen megadom magam, ha beleegyezek akarátába, ha szó nélkül tűrök vagy bizonyítok, akkor szeretni is fog?   Ergó nagyon korán megtanuljuk, hogy a szeretet kéz a kézben jár a fájdalommal. És mi pedig csak pörgünk a megszokott mintáinkban: oda megyünk, ahol szenvedhetünk.

Gondoljunk bele: a gyerek túlélése 100%-ban a szülőktől függ.
S a túlélés ösztöne a legerősebb ösztön, ami belénk van kódolva. Ezért van az, hogy a gyerek tűri a bántalmazást, nem szól a molesztálásnál, mert attól fél, hogy ha szól, elveszíti a felnőtt gondoskodását, s  emiatt  meghalhat.
Így az élet, az élni akarás  győz - bármi áron.


Visszatérve a képsorokra, a világ mozgatórugóira:  az egyéni szenvedés kiterjed, összeadódik más egyének szenvedéseivel, szeretetért való kuncsorgásával vagy éppen harcával. Ez manifesztálódik a római bulikban: gladiátorharc és tömegszex.  Ott volt az inkvizíció kegyetlenkedéseiben, Sade márki libertinus budoárjaiban, a harctereket túlélt katonák erőszak-hadjáratában.  Ott van minden gyerekmolesztálásban, vatikáni botrányban, mindennapi erőszakban, amit szinte már észre sem veszünk, annyira hozzászoktunk.

Valamikor valakin le kell verni annak a 3 éves megalázott gyereknek  a szenvedéseit.


Jaj, a legyőzötteknek!