Para, para ... 2.
Faszparája márpedig mindkét nemnek van.
Részint azért, mert mindegyik kapcsolatba kerül eme nemes testrésszel. Míg a férfiak össze vannak vele nőve, addig mi nők lízingeljük. Kölcsönbe kapjuk, s súlyos árakat fizetünk az általa okozott gyönyörért vagy éppen szenvedésért.
Biologikusan már írtam arról, hogy milyen tünetekkel gazdagodunk, ha partnerkapcsolati gondjaink vannak.
Paráinkat illetően mi sem vagyunk jobb helyzetben a pasiknál. Merthogy,
Mindegyikre van megoldás.
Diplomák és kurzusok halmozása.
Útkeresések, ashramok, elvonulások, spirituális iskolák fokozatai.
Fittnesstermek, plasztikai sebészetek, arcfiatalítás és intim szépészet, ahol nekünk tetsző puncit csináltathatunk, sőt ánuszunkat és babarózsaszínre fehérítik - fittyet hányva, hogy evolúciós okokból sötétednek a genitáliák és mellbimbó, jelezve, hogy már ivarérettek vagyunk.
A tükörből vagy a friss szelfik-ről jóllehet egy bombanő néz vissza, de a tartalom jottányit sem változott.
Továbbra is jelen van a szorongás, a félelem
Azaz ugyanaz a halára rémült kislány van legbelül, akit
S miután életünk első férfimintája apánk, így óhatatlanul minden partnerkapcsolatunk mércéje ő lesz.
„Az a bajom, hogy az az apám, aki“:
Ha apám egy agresszív macsó volt, akkor keresni fogom azokat helyzeteket, ahol bánthatnak, ahol be- és leszólnak, ahol megvernek, ahol az önbizalmamat naponta törik ripityára. Ahol függhetek, ahol ki vagyok szolgáltatva, ahol elhiszem, hogy párom nélkül senki sem vagyok, maximum két lábon járó petefészek. És közben kaparok, mindent megteszek, csak ismerjen el, kuncsorgok a szeretetéért. S minél inkább teszem, annál inkább dob el.
Vagy belekezdek a megmentő játékba. Majd én rámutatok, hogy ő hol milyen szerencsétlen egy fasz, s nélkülem el fog veszni a világban. De nem hallgat rám, iszik továbbra is. Minél jobban meg akarom menteni, ő annál jobban menekül.
S ha viszont ebből a macsótípusból elegem van, akkor kerülni fogom a férfias férfiakat, mert tőlük csak szenvedést kaptam. Ekkor jönnek képbe jönnek a feminin (köztük gyakran a látens, a biszex) férfiak.
Férfias férfi = erőszakos, engem bántó férfi
Ez a női faszpara egyik megoldóképlete.
Az erős férfi (= nagy farok) az ágyban is fájdalmat fog okozni - inkább kerülöm. Ettől függetlenül a lányos férfi és fel lehet szerszámozva rendesen, de az már nem gond, mert az agynak csak az számít, hogy
A bajok akkor kezdődnek, amikor a finom fiú is bántani kezd.
S miért ne bántana, hiszen a minta ketyeg tovább: bántalmazó kapcsolatban éltem eddig, most is ezt fogom berántani az életembe.
Faszparát minden nemű erőszak indukál, leginkább a szexuális vonatkozásúak, hiszen a nemiség egyben a legkiszolgáltatottabb, legmeztelenebb helyzet. S ha testi integritásomat nem tudom megvédeni….akkor ki is vagyok én? Ki vagyok én, ha engem lehet bántani, kínozni, olyant tenni velem, amit nem akarok?
Harcolhatunk a (nemi) erőszak ellen, mikor a mainstream gondolkodás még mindig az, hogy a nő magának köszönheti
Évezredek lenyomatait hordjuk a sejtjeinkbe, hódításokét és behódolásokét, amikor az erősek a gyengéken verték le frusztrációikat, sérelmeiket, s bizonyították rátermettségüket.
Háborúk után született nők tömegesen vonultak kolostorokba, lemondva a földi örömökről. Miért ne tették volna, hiszen erőszakban és fájdalomban fogantak, s ezt a fájdamat az agy nem akarja még egyszer beengedni, s logikus megoldás a szaporodás teljes letiltása a családi klánon belül.
Erőszak… a kislányok molesztálása, verbális beszólogatások, virtuális szoknya alá mászások ….
S erőszak az is, ha a nő csak egy kicsit nem akarja.
A hagyom magam hamarabb szabadulok elv másnap már kellemetlen testi tünetekben, s lelki szinten súlyosabb lenyomatokban (szexuális zavarok) manifesztálódik.
Van értelme?
Igen. Emlékeztetni arra, hogy a faszparáddal dolgod van.
Részint azért, mert mindegyik kapcsolatba kerül eme nemes testrésszel. Míg a férfiak össze vannak vele nőve, addig mi nők lízingeljük. Kölcsönbe kapjuk, s súlyos árakat fizetünk az általa okozott gyönyörért vagy éppen szenvedésért.
Biologikusan már írtam arról, hogy milyen tünetekkel gazdagodunk, ha partnerkapcsolati gondjaink vannak.
Paráinkat illetően mi sem vagyunk jobb helyzetben a pasiknál. Merthogy,
- fiatal vagyok
- öreg vagyok
- csúnya vagyok
- nem vagyok elég jó nő
- buta vagyok
- kövér vagyok
- sovány vagyok
- nem vagyok izmos
- nem elég gömbölyű és feszes a fenekem
- túl kicsi a mellem, mínuszos kosár kell
- túl nagy a mellem, és nagyon fáj a hátam
- körte formájú a mellem
- alma formájú a mellem
- lóg a mellem
- nagy a hasam
- nem szép a puncim, mert Gioconda Godess-ére azt mondták srácok, hogy na igen, az ám a szép punci
Mindegyikre van megoldás.
Diplomák és kurzusok halmozása.
Útkeresések, ashramok, elvonulások, spirituális iskolák fokozatai.
Fittnesstermek, plasztikai sebészetek, arcfiatalítás és intim szépészet, ahol nekünk tetsző puncit csináltathatunk, sőt ánuszunkat és babarózsaszínre fehérítik - fittyet hányva, hogy evolúciós okokból sötétednek a genitáliák és mellbimbó, jelezve, hogy már ivarérettek vagyunk.
A tükörből vagy a friss szelfik-ről jóllehet egy bombanő néz vissza, de a tartalom jottányit sem változott.
Továbbra is jelen van a szorongás, a félelem
- az alapvető elutasítástól - egyáltalán nem kellesz, (te azt hiszed, hogy téged meg lehet egyáltalán kívánni?!)
- az elhagyástól - nem vagy elég jó, majd jön szebb, jobb, fiatalabb, okosabb és odaadóbb, aki engem a teremtés koronáját végre rajongásig szeret (úgy, ahogy anyám sosem tette),
- a megalázástól- micsoda egy alak vagy! kövér disznó!
- az árulástól, cserbenhagyástól- "nem ezt ígérted nekem!"
- igazságtalanságtól, - "bezzeg őt jobban szereted!"
Azaz ugyanaz a halára rémült kislány van legbelül, akit
- az anyja sosem fogadott el, így nem szeretett igazán, megálázta, leszólta,
- az apja nem szeretett igazán, nem vette emberszámba, verte (szavakkal vagy kezével), neadjisten, molesztálta.
S miután életünk első férfimintája apánk, így óhatatlanul minden partnerkapcsolatunk mércéje ő lesz.
„Az a bajom, hogy az az apám, aki“:
- ha jó fej, akkor nehéz lesz hozzá hasonlót találnom, mert ezek a mai fiúk selejtesek,
- ha meg barom volt, akkor hozzá hasonló seggfejeket vonzok be, hiszen csak az általa közvetített mintát ismerem, arra van megoldóképletem, arra van eszköztáram, az a komfortzónám.
Ha apám egy agresszív macsó volt, akkor keresni fogom azokat helyzeteket, ahol bánthatnak, ahol be- és leszólnak, ahol megvernek, ahol az önbizalmamat naponta törik ripityára. Ahol függhetek, ahol ki vagyok szolgáltatva, ahol elhiszem, hogy párom nélkül senki sem vagyok, maximum két lábon járó petefészek. És közben kaparok, mindent megteszek, csak ismerjen el, kuncsorgok a szeretetéért. S minél inkább teszem, annál inkább dob el.
Vagy belekezdek a megmentő játékba. Majd én rámutatok, hogy ő hol milyen szerencsétlen egy fasz, s nélkülem el fog veszni a világban. De nem hallgat rám, iszik továbbra is. Minél jobban meg akarom menteni, ő annál jobban menekül.
S ha viszont ebből a macsótípusból elegem van, akkor kerülni fogom a férfias férfiakat, mert tőlük csak szenvedést kaptam. Ekkor jönnek képbe jönnek a feminin (köztük gyakran a látens, a biszex) férfiak.
Férfias férfi = erőszakos, engem bántó férfi
Ez a női faszpara egyik megoldóképlete.
Az erős férfi (= nagy farok) az ágyban is fájdalmat fog okozni - inkább kerülöm. Ettől függetlenül a lányos férfi és fel lehet szerszámozva rendesen, de az már nem gond, mert az agynak csak az számít, hogy
- ne a szőrős gorillát lássa, aki fájdalmat okoz(hat)
- és mint korábban említtem, a méhszájjal érintkezzen a pénisz, azaz van pasim, van kihez tartoznom ergo biztonságban vagyok érzése meglegyen.
A bajok akkor kezdődnek, amikor a finom fiú is bántani kezd.
S miért ne bántana, hiszen a minta ketyeg tovább: bántalmazó kapcsolatban éltem eddig, most is ezt fogom berántani az életembe.
Faszparát minden nemű erőszak indukál, leginkább a szexuális vonatkozásúak, hiszen a nemiség egyben a legkiszolgáltatottabb, legmeztelenebb helyzet. S ha testi integritásomat nem tudom megvédeni….akkor ki is vagyok én? Ki vagyok én, ha engem lehet bántani, kínozni, olyant tenni velem, amit nem akarok?
Harcolhatunk a (nemi) erőszak ellen, mikor a mainstream gondolkodás még mindig az, hogy a nő magának köszönheti
- minek öltözött úgy?
- miért járt arra?
- egyáltalán miért megy randira, buliba?
- és miért elfogadott, hogy háborúban nőket lehet erőszakolni?
Évezredek lenyomatait hordjuk a sejtjeinkbe, hódításokét és behódolásokét, amikor az erősek a gyengéken verték le frusztrációikat, sérelmeiket, s bizonyították rátermettségüket.
Háborúk után született nők tömegesen vonultak kolostorokba, lemondva a földi örömökről. Miért ne tették volna, hiszen erőszakban és fájdalomban fogantak, s ezt a fájdamat az agy nem akarja még egyszer beengedni, s logikus megoldás a szaporodás teljes letiltása a családi klánon belül.
Erőszak… a kislányok molesztálása, verbális beszólogatások, virtuális szoknya alá mászások ….
S erőszak az is, ha a nő csak egy kicsit nem akarja.
A hagyom magam hamarabb szabadulok elv másnap már kellemetlen testi tünetekben, s lelki szinten súlyosabb lenyomatokban (szexuális zavarok) manifesztálódik.
Van értelme?
Igen. Emlékeztetni arra, hogy a faszparáddal dolgod van.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése