Helga blogja életről és egyebekről

Ezt most azért írtam, mert azt mondták, hogy írjak már valamit. Akármit. Csak három (3) sor is elég.

Minden évben megfogadom, hogy soha többet nem fogok mézeskalácsot sütni. 7 évvel ezelőtt gyúrtam, pihentettem, gyújtottam és sütöttem a tésztát. Aztán Aldinak, majd Ikeának hála jöttem a már csak összeszerelésre váró házikók. Kevertem a porcukros tojásfehérjét és ragadt az egész lakás.  Gondolkodtam a ragasztópisztolyon, de gyermekem beleharapott a cuccba, így a ragasztó ötlete gyorsan sutba lett hajítva. Tavaly megint kedvet kaptam és vettem kész tésztát az Aldiban. Idén pedig az Ikeában. Tavalyi kemény lett, idei megégett. Porcukos keverés helyett dekortollak. Gyerek megette. Legnagyobb szívfájdalmam az elbaszakodott idő. Egyszer csak azt vettem észre, hogy boldogan sertepertélő lányom eltűnt.... Ugyanis az ikeás állatformákkal kifejezetten szaporátlan a munka. Gyurás, szaggatás, tepsibe rakás,  resztli összegyúrása, nyújtása (két nejlon között a fejetlen rénszarvasok és farkatlan rókák elkerülése érdekében), szaggatása, tepsibe tornázása. Sü...

 „Szeress kit szerethetsz, csak hűtlen sose légy." Egyik kedvenc női lapom címlapcikke miről másról szólna, mint a férfi-nő dinamikáról, azon belül is a korkülönbségekről. Ezúttal a nők javára. Merthogy a korkülönbség nem újsütetű dolog, mindig is létezett. Teljesen elfogadott, hogy a férfinak pár évvel idősebbnek kell lennie. Nincs már abban semmi kivetnivaló, ha az ötvenes pasas huszonéves lánnyal villant. Láma Ole 70 felett  újra nősült, egy nála évtizedekkel fiatalabb nőt vett el. És akkor mi van? Így kell ezt csinálni! Micsoda tökös csávó! Viszont az már fura, ha Hugh Jackman a nála tizeniksz évvel idősebb nejével mosolyog a kamerába, s Pierce Brosnan is mennyit hallgatott gömbölyű felesége miatt. Mindketten kaptak hideget-meleget csak mert kilógnak a sorból és nem férnek bele a konvenciókba. A filmvilág két legjobb pasija ilyen vállalhatatlan nőkkel? Miért? Amikor válogathatna a szebbnél-szebb és fiatal és vékony csajok közül?  Kérem ez botrány! 
 Vagy itt va...

Évekkel ezelőtt láttam. Szerelem volt első látásra és hallásra. A képi világa rabul ejtett, miként a zenéje is. Nem könnyű film , sőt kifejezetten követeli az odafigyelést az elmélyülést, a jelenlétet. Szól az emberi létről, annak körforgásáról, a lélek állandó út- és társkereséséről. Szól a fejlődéséről, a bele nem törődésről, a küzdelemről, küzdésről. Szól a hitről, a lehetőségekről, a szerelemről, az igazi értékekről, az  esszenciális gondolatokról. Szól a feltételekhez kötött világról, s az abból való kilépésről. Most megint megtaláltam.  És megint beszippantott. Ja, és Hugh Jackman..... ki más?

Részlet a Terápia c. sorozatból - Senki nem született arra, hogy másokat megmentsen. Különösképp nem a szüleit. Ebbe csak belebukni lehet. - De mi mást lehet csinálni? - Lehet szabad. - Nem tudom, hogy akarok-e szabad lenni. - Persze, ez az egyik legnehezebb dolog az életben: feladni a szerepünket. Lehet, hogy már nincs örömünk benne. Lehet, hogy csak szenvedést okoz, de ... az ember mindig ragaszkodik hozzá. ... másokat nem tudsz megmenteni, de magadat igen.

Valami van a levegőben. Valami történik. Emberek jönnek-mennek, tették ezt eddig is, csak most nagyobb intenzitással. Kérdések merülnek fel, meddig hazudhatunk? Másoknak, és leginkább magunknak.   Kapcsolatok alakulnak   ki és át, s születnek meg döntések.    Mikor,   ha nem most?   Ki,   ha nem én?   A legfrissebb esemény, ami megérintett és mélyen elgondolkodtatott, egy régi ismerősöm –mondhatni Barátom-, vallomása. Hozott egy döntést, s kiállt. Coming out. Rádöbbent, hogy szerelem nem nemek között, hanem két ember, két lélek között  születik meg . Felnézek rá.   Tisztelem.   Nem könnyű   felvállalni egy olyan közegben, ahol az intolerancia napi szinten egyre erősebb, ahol megmondják milyennek kell lenned, anyaként, apaként, férfiként, nőként, emberként. Különben   jön a mások szemében felizzó gyűlölet, a mutogatás és a billog. Ilyen, olyan, amolyan vagy. Deviáns. Bűnöző. És leginkább bűnös.  ...

Cseszd meg Morpheus.... Kiköpném a piros piruládat. Kérem a kéket.  Felébredni az ágyamban és azt hinni, amit hinni akarok. Jó lenne megint nyavalyogni. Sírni-ríni szenvedni. S mindenért mindig másokat hibáztatni. Mindig mást kikiáltani bűnbaknak. Az életet megint csak megúszásra játszani. Vigye el a balhét más.  Legyen más a rossz, s én  lehessek a jó. A szent. A makulátlan. Nem látni az ok és okozatot. Nem látni, hogy tetteimnek milyen következményei lehetnek. Csak azt látni, hogy már megint én vagyok a mártír, akit bárki bármikor kizsigerelhet. Belesüppedni a nemet nem mondás mocsarába. Úgy élni, hogy nem vagyok magamnak fontos, értékes. Úgy élni,  hogy hol áldozat, hol bíró, hol pedig tettes vagyok. Mert az sokkal könnyebb. Nyúl üregének így nincsen vége.... cseszd meg Mopheus.