Helga blogja életről és egyebekről

....  bánt engemet, s régóta próbálom megfogalmazni. Megfogalmazni úgy, hogy kimondjam, ami nem vagy kevésbé tetszik, s ezzel ne bántsak meg másokat. Másokat, akik lelkesek, elkötelezettek és vállalják a tömegek felvilágosítását. Úgy, mint ahogy én is hittem és tettem még úgy másfél éve. S minél jobban mélyülök el ebben a tudásban, s jön hozzá a szupervíziós képzés látásmódja, egyre inkább mondom azt: lassan a testtel és elő a kérdésekkel. A Recall Healingről van szó. Arról a tudásról, módszerről, ami immáron az életem része. Ami - a Buddhizmushoz hasonlóan- fenekestől forgatta fel az életemet, állította feje tetejére a gondolkodásmódomat. Sőt, azt szoktam mondani, a Recall által nyújtott tudás és tudatosság a buddhizmus egyik módszere a nyugati (értsd rohanó) ember számára. Amikor a módszer szelídsége - ne ítélj és ne hibáztass! -, mellett megjelenik az itt és most összekapcsolás az akkor és ottal, s ezek így együtt már hatalmas erőt, energiát szabadítanak fel, mely vé...

Nálam mindig szól a zene. 
 Na jó, álmomban nem. 
 Szól ébredéskor, reggeli készülődés közben,  kocsiban ülve, munka közben -köszönöm Munkatársaimnak, hogy  ezt elviselik-, este fürdőszobában, s persze elalvás előtt is.  Ha szerencsém van, akkor azt hallgatom, amit szeretnék,  lévén Lányom diktál, s ha nem akarok balhét, akkor  a hagyd magad, hamarabb szabadulsz elvet léptetem érvénybe. Ő pedig hallgat mindenfélét, legújabban MusicFM-et legnagyobb megdöbbenésemre.  Ennyit a korcsoport fogyasztási szokásairól és annak beszűrődéséről. Minap a suliban Fehér Balázs és Felcser Máté közös dalát dúdoltam, mikor egyik csoporttársam megjegyezte, hogy nem egy szupervíziós szöveg. Miután ez a dal elvett 4 percet az életemből - s legalább már szászzor-, így szupervizori füllel kezdtem hallgatni. Ha nem mondod, az nincsen Ha Te mondod, az minden A szupervízióban az ITT és MOSTtal dolgoznunk, azokkal a témákkal, amelyek Téged itt és most foglalkoztatnak...

Azt mondják nincs új a nap alatt. Eddig sikerült elkerülnöm, de most megtalált Szepes Mária Vörös Oroszlánja, mégpedig hangoskönyvben. Döbbentem hallgattam, hogy a Szerző 1940-ben gyakorlatilag a Biologikáról beszélt! "Rendszeremet metapszichoanalízisnek neveztem el, Psziché alatt én a halhatatlan intelligenciát, minden élet transzcendens lényegét értem, amely a földön az ember öntudatában érte el csúcspontját. E csúcspont azonban úgy viszonylik a szellem ha tártalanságának dimenzióihoz, mint porszem a kozmoszhoz. A lélek betegsége a híd valamiféle megrongálódását, a közvetítő szervek zavarát jelenti test és szellem között. A lélek orvosának ezt a hibát kell a klinikai módszer alaposságával megközelítenie, diagnosztizálnia és kijavítania. Ha csak tüneteket kezel, őrjöngő élőhalottakkal tömheti tele az ideggyógyintézeteket és a – világot. Persze nem sorolom ide az agy alkati zavarait, amelyek egy egész ember...

Egy régebbi  posztomban írtam a Kreatívunkról ,   aki azt mesélte el, hogyan születnek meg fejében a jobbnál-jobb ötletek, hogyan alakul egy felderengő forma, hogyan lesz abból valami vizuális gyönyörűség. Ma ismételten abban a szerencsében volt részem, hogy egy közös megbeszélésen, egyeztetésen lehettem vele. A megbeszélés minden egyes persze lenyűgözött, kinyitott és egyre inkább szippantott be az a csodálatos   színes (kreatív)   világ,   amiben ő él. Közben fülig érő mosollyal néztem a csillogó szemét, kipirult arcát,   mozdulatait   és hallgattam lelkes hangját, ahogyan a projektjéről beszélt.   Flow-ban volt,   ami pedig ragadós. Inspiratív? Igen.   A szakmai tudás, hit és lelkesedés, az így létrejövő teremtő kreatív folyamat az, ami a mindennapok munkájába behozza a színt, megnyit ajtókat, belak   tereket   -   azaz   magával hozza   az ÉLETET. És persze, ehhez még jön egy jópár örömteli...

Még mindig Recall. Egyszerűen nem lehet alábecsülni a család, a felmenők életének (és persze problémáinak) fontosságát. Ismerni, tudni, milyen gyökereink vannak, miből táplálkozunk, mit hozunk magunkkal - esszenciális. Képzeld el, hogy állandóan csetlesz-botlasz. Nehezen szeded a lábaidat, pedig állandóan rohannod kell. Hasra esel a cipőfűzőben, kitörik a sarkad és anblokk nyom a cipő. Pedig amikor megvetted jó volt. Passzolt. Arról nem is beszélve, hogy még tetszett is. És most? Kétségbeesetten próbálsz túladni rajta vagy  már dobnád a kukába… Tiszta pénzkidobás. Aztán egy nap valami történik. Ránézel a lábadra, s látod, hogy van már rajtad cipő. Nem egy pár. Legalább 2-3, de inkább 4-5. Láthatatlan rád nem passzoló cipők: egyik kétszer akkora, mint a lábad, másik ódivatú, harmadik kisebb, negyedik széttaposott. Hogyan került rád? Ki és mikor húzta fel rád? Rájössz, hogy egyik sem a tied, mégis megkaptad, akaratod ellenére. Jogtalanul elvetted. Nézed őket. Lassan l...

„…amióta FELÉBREDTEM remekül vagyok minden téren. köszönöm….“ - írta  egy ismerősöm. Ó de jó neki, hogy felébredt. Én ugyanis álmodom, mégpedig folyamatosan. Mély álom ez, melyben csak vagyok. Óceán hullámai, melyeken sodródok. Nincsenek címkék, nincsenek elvárások, se szemrehányás, se bűntudat. Van-ás van. De az is lehet, hogy csak egy filmet nézek, melyben ismerős arcok és ismerős helyek villannak fel, majd tűnnek el ezeregy titkukkal. Az élet egy álom Nos, Gilbert hétvégi Recall Healing szemináriuma óta meg vagyok győződve, hogy ez valóban így is van. Hogy mi és mikor és kivel történt, s egyáltalán hogyan -  Az valós? Vagy csak valami elme által játszott mesefilm, amelyben elhittem, hogy főszereplő vagyok? Honnan jönnek ezek a mély és erős érzések, mikor életemben először most vagyok ilyen helyzetben / most vagyok itt / most találkozom ezzel az emberrel?  S egyáltalán mi történt? És mi van most? Vasárnap óta folyamatos  megkérdőjelezés az élet...