Mi a SZER-ed?

"A szerelem mindvégig megőriz egy pillanatot, 

azt a pillanatot, amikor született.
És akit szeretnek, sosem öregszik meg, 

szerelmese szemében mindig tizenhét éves marad, és kócos haját, 

könnyű, nyári ruháját ugyanaz a barátságos szél borzolja 

egy életen át, amely akkor fújt, abban a végzetes pillanatban."

Szerb Antal: Utas és holdvilág

El sem merem mondani, mikor is olvastam először a Tajtékos napokat Boris Viantól. Először. Mert aztán az évek múlásával elő-elővettem, csak azért hogy beszippantson az a  látomás, melyben mellesleg egy mesébe illő szerelmet is megfigyelhetünk. 

A szürrealitás iránti vonzódásom innentől datálható, minden jöhet, ami nem evilági látásmód, függetlenül, hogy utópia vagy borzongató falanszter. De lehet  banális és vulgáris, mint Cserna-Szabó írásai, ahol a szerelem  minden csak nem magasztos. Unalmas, behálózó,  fájdalmas, konvencionális, de  leginkább  a hús puszta vágya. 

De mi is a szerelem?
Mi az amiért hatalmak és uradalmak omlottak össze?

Mi az aminek nevében évezredek alatt milliók csaltak, hazudtak, loptak és öltek?
Mi az, ami múzsa csókjaként libegett a budoárok vagy kopott műtermek levegőjében?
Mi az ami a  mai napig megtölti a női magazinok hasábjait, ami miatt emberek tollat, telefont ragadnak vagy a legvadabb rockezenei koncerten is  sírásba törnek ki? 

Mi az, amit mindenki másként él  meg? 

Melyik az az első pillanat, amelyben rádöbbenünk, hogy szerelembe estünk?  

Egy visszanéző arcon kivirágzó huncut mosoly?  Egy rácsodálkozó szempár? Egy halk sóhaj?Az összesimuló tenyerünk? Az első nélküle megélt pillanat, amikor rádöbbenünk, hogy  az búcsúcsók utáni első másodpercben  máris mennyire hiányzik?

Mi az, aminek ezerféle neve van? 

Mitől van az, hogy az egyik kivirágzik, míg a másik egy tátongó fekete lyukká válik, akinek közeléből jobb messze menekülni? 

Ehhez érdemes megnézni, hogy mi is a SZER, amely az ELEMünk.

Őseink nyelvében a SZER a kapcsolatot, a kapcsolódást jelentette. 

Vér-SZER-ződés, melynek SZER-ét PusztaSZERen ejtették. 
Szerelem az az elemünk, amellyen másokhoz, az Univerzumhoz, Istenünkhöz vagy éppen a Buddha-tudathoz kapcsolódunk. 

Szer, amellyel megértjük egymást, amivel figyelembe vesszük egymást, amivel végül is harmóniát alakítunk ki maguk körül.

Gary Chapman 5-féle  SZER-t ír le, amivel kifejezhetjük kötődésünket, megbecsülésünket, tiszteletünket, vonzalmunkat, hálánkat a másiknak:
1. testi érintés - ölelj meg, simogass, érj hozzám!
2. elismerő szavak - dícsérj meg!
3. minőségi idő - amikor velem vagy, valóban velem légy és érezzük magunkat jól.
4. apró ajándékok - minden nap lepj meg valami aprósággal, hogy érezzem, hogy szeretsz
5. szívességek -  akkor érzem, hogy fontos vagyok neked, ha pl. elmosogatsz  helyettem

Sok párkapcsolat azért fut többek közt zátonyra, mert a felek nem egy nyelvet beszélnek. A másik és persze magunk fontosságainak felismerésével sok súrlódástól, félreértéstől methetjük meg magunkat. 

De kivel is kapcsolódunk, amikor szerelmesek vagyunk?

Ez a svédcsavar, ugyanis csakis magunkkal.
Ezt persze kivetítjük a párunkra, hiszen az ő társaságában éljük meg mindezt. 

Ha jól vagyok, akkor az a szerelem. 

Ha szenvedek, mert nem az történt, amit akartam vagy elképzeltem, akkor az is a szerelem. A szerelem az, amit éppen elhittem valaha is róla.  

Ha jó, ha rossz tapasztalásom van, azért is ő vagy éppen a szerelem lesz a felelős. 

Ez olyan, mintha lemondanék az életemről, s saját boldogságomat valami külső hatalom kezébe tenném le. Olyan hatalom kezébe, ami nincs, ami nem létezik, s ami nem több, mint saját  tudatom kreálmánya.