Megmentősdi

Egyre gyakrabban találkozom azzal az esettel, hogy beszélgetőpartnerem arra vár, hogy megmentsék vagy ő mentesen meg valakit. Ez utóbbi inkább nőkre jellemző: majd én leszek az a királylány, aki királyfivá csókolja a kis békát, aki mindezért hálás lesz, szeretni fog és soha el nem hagy (értsd: függ tőlem!)

Áldozat - megmentő ezeket a szerepeket mindannyian eljátszuk életünk során. Sír a szegény én, hogy őt 

• elutasították
• elhagyták
• nem kellett
• nem volt (elég) jó
• megalázták
• becsapták, hazudtak neki
• cserben hagyták

Mindegyik minta az első 3 életévig vezethető vissza, amikor is anyánk vagy apánk, azaz életünk eső szerelmei valamit tettek vagy nem tettek és agyunk a fenti felsorolás valamelyikének vette az esetet.

Ezek a minták azonban folyamatosan előjönnek: munkában, de leginkább a párkapcsolatainkban.
Kedvesünktől várjuk azt, hogy megoldja az életünket. Betoppan és onnantól minden könnyebb lesz. Röpködnek a galambok, sétálnak a rózsaszín flamingók, lufik szállnak, és hull a konfetti - egy életen át.
Aztán egy nap valami beüt…. egy gesztus, egy mimika, egy szó és valami eltörik. Felépül egy vastag jégfal. És jön a vád: ugyanolyan mint anyám/apám, tanárom, volt nőm/pasim…. ő sem különb.
Ugyanúgy bánt, mint a többiek, ugyanúgy büntet, kis hülye vagyok mellette, nem szeret, nem tisztel és úgyis el fog hagyni … egy jobbért vagy rosszabbért: egy másikért.

Pedig semmi más nem történik, mint egy jó kis tanítást kapunk:
Hé, Kisöreg, Neked ezzel a témával dolgod van! Ő nem csinált semmit, nálad indult el a program. Megint kaptál egy esélyt, hogy ezzel szembenézz, hogy ezt megértsd, hogy ebből tanulj. Hogy megint ráláss a mozgatórugóidra, hogy megértsd mi is az életed. Meglásd, kinek az életét éled. Hogy az, amit életednek tartasz, az valóban a Tied vagy pedig csak a felmenőid puttonyát cipeled. Lehetőség, hogy szembesülj és kilépj ezekből a sémákból, hogy szabadabb ember légy.

Történetek, hiedelmek nélkül. Immáron nem a megmentőre várva.