Boy's don’t cry
Zeneileg elég sok mindent fogyasztok, mégis a rockzenét preferálom. Abból is az ún. amerikai dallamos cimkével jelzettet, ami még ’80-as években Mr. Mister, Bryan Adams, Marillion, a kanadai Heart nővérek vagy éppen a Nelson-fiúk, majd később a Michael Learns to Rock nevéhez fűződik, némi teret adva a Sisters of Mercy minimum 5 perces opuszainak. Így felkaptam a fejem, amikor meghallottam a My Darkest Days Stutter c. nótáját. Ez az amit már régóta keresek ebben a pop s rockzenei katyvaszban. Gyorsan rátettem a kezemet eddig megjelent 2 albumukra, s ha rongyosra hallgattam őket. Eszméletlenül bírom ezeket a keménytökű macsókat. Tépik a húrt miközben függ-elemektől mentes szerelemről, pardon szexről énekelnek, vagy rúdtáncos pornósztároktól, a videót néző nyomorult halandó rajongó pedig nyálát csorgatja a képernyő előtt. Büszkén éneklik, hogy ők aztán az igazi pokolfajzatok, akik arra hivatottak, hogy az ártatlan női szíveket összetörjék, úg...