Helga blogja életről és egyebekről

Arról ábrándoztam ma reggel befelé menet, hogy milyen jó is, amikor egy pár folyamatosan egymásra figyel. Milyen jó úgy hazaérni, hogy valaki tárt karokkal vár, vagy röpül hozzád már a lépcsőházban. Milyen jó hosszan ölelni egymást, érezni ahogy felforrósodik a mellkasunk. Vacsizni, megmosni a másik hátát, együtt suvickolni a fogat fülig fogkrémesen. Aztán összebújni, amennyire csak lehet, s így is ébredni. Az első amit reggel látsz, a másik mosolya. Napközben a kedves - lélekemelő SMS-ek, mint apró puszivirágok. Sokan vágyunk erre... - Posted using BlogPress from my iPhone

Idős házaspár megy előttem a Marczibányi téren. Arcukon döbbenet és megvetés jelenik meg egyszerre, amint a fiatal házaspár elhalad mellettük. Az anya karjában egy ordító 2,5 éves. A bácsi lenéző arccal suttog a feleségének, mire az tágra nyílt szemekkel bólogat. A gyermekes pár halad, de a gyerek fájdalmas sírása betölti a teret. Elesett a rollerral, s megütötte az állát. Anya felkapta, s most vigasztalja, karjaiban viszi a kocsiig. Ezt az idős házaspár nem látta. - Posted using BlogPress from my iPhone Location: Millenáris

Március óta vártam rá. Lelkesen. Centit vágva. Vágytam a pezsgésére. Az inspirációira. A ismételt örömteli nagy találkozásra. Vártam és vágytam. Számoltam a hátralévő napokat. Csekkoltam a weboldalát. Néztem a fényképeit és a videóit. Majd eljött a tegnap. Ott voltam. Ő is ott volt. Nem értettem. Ő jól érezte magát. Bennem űr volt. Nem inspirált. Nem lelkesített. Nem idegesített. Ő most ilyen volt. Én most ilyen voltam. Elmaradt a lényeg. Szokásos bull shitek. Új, divatos frázisok puffogtatva. Nárcizmus. Önelégültség. Hígitott almalé a nektár helyett. Megváltoztam. Kevés lettél már. Sajnálom. Amit adtál, köszönöm. Már nem foglak keresni. Vigyázz magadra. (A TEDx Danubiáról írtam)

A HR Cafén megjelenő sorozatom. A szerkesztők kifejezetten szakmai célú publikációkat szeretnének látni, mondván spirituális blog van másutt. Ezen nagyon sokat gondolkodtam. Írjak tizenkettő egy tucat témákban tizenkettő egy tucat cikkeket? Foglaljam össze 10 más publikáció lényegét egy írásban? Okoskodjak világmegváltó HR lehetőségekről? Írjak a munkahelyem szervezetfejlesztéseiről? Nem, nem kívánom  cégem tapasztalatait, kihívásait  megénekelni. Viszont szívesen írok arról, hogy éppen merre tartok az utamon. Így itt folyatom.

Elég mozgalmas volt az utóbbi időszakom, csak kapkodom a fejem, hogy miről is írjak. A témát végülis kidobta a tér: június végén Malagára mentem egy buddhista programsorozatra. Amikor erről beszéltem ismerőseimnek, minden felől érdeklődő, csillogó tekintetek pillantottak rám, majd elhangzott a kérés: jó, de mesélj! Akkor most mesélek. Eddigi posztjaimban elég egyértelmű, mindenféle misztikumot nélkülöző, napi szinten alkalmazható hasznos tudati játékokról írtam. Most viszont Malagán belecsöppentem a színtiszta tradícióba. Én, aki eleve mindenféle rítust, liturgiát tisztes távolságból szeret tudni. Délután 5 óra körül értünk a benalmadenai Megvilágosodás sztúpához, ami pompázatos látvány. Egyrészt a település látványa üdítő: szűk, kacskaringós andalúz utcák, fehér házikókkal, szélben ringó pálmafák, színes folyondárok ragadják el a képzeletünket. A tenger felé magasodó dombon  ragyogó fehérségében s égbe vesző arany sapkájával ott áll délcegen a sztúpa.  Az épület  h...

Még mindig az empátiáról, valamint annak hatalmas teremtő erejéről  fogok írni. Minap egy buddhista barátommal úgy döntöttünk, hogy beülünk a  plázákban található étteremlánc  helyi kirendeltségébe. A felszolgáló hölgy készségesen odajött, s lazán letegezett bennünket. Valahogy nem állt rá a nyelvem, így következetesen visszamagáztam a továbbiakban. Láttam, hogy ez nem igazán tetszett neki. Barátommal lelkesen beszélgettünk, munkahelyi megtapasztalásokról, sikerekről, humoros helyzetekről, amikor megérkezett az innivaló. A nagy magyarázás hevében az egyik üveg felborult, s kiömlött a benne lévő gyümölcslé. Tárgyalópartnerem segítséget kért, mire a hölgy már pikírten állt neki a feltörlésnek: "Na, ezt meg hogyan sikerült kiborítani?" Kisvártatva megérkezett a rendelt étel is, ami egy szóval siralmas volt. Újból hívtuk a hölgyet, hogy a másik étteremben nem ezt a minőséget (kinézet, állag, íz) kaptuk. Mire ő emelt hangon megjegyezte, hogy a franchaise minden éttermében...

Az előző cikkemben Marshall Rosenberg nevével fémjelzett erőszakmentes (együttműködő) kommunikáció lehetőségeiről írtam. Ennek lényege, hogy alaposan megfigyeljük, ami történik, s ezt visszamondjuk, majd megfogalmazzuk vele kapcsolatos érzéseinket, s az amögött megbúvó ki nem elégített szükségleteinket. Majd pedig kérünk, ott helyben, promt teljesíthetőt. Például Kicsi Lányom szobája atomtámadás utáni állapotot vett fel a takarítás után pár órárával:
1. lépés: Noémi, amikor benézek a szobádba s ez a  iradatlan rumli fogad a  friss takarítás után, 
2. szóhoz sem tudok jutni. Bosszúság, döbbenet van bennem!
3. Nekem fontos a szép környezet, hogy a lakás, ahol élek tiszta és rendezett legyen. Nagyon sokat dolgoztam, hogy rend legyen, s  az is fontos, hogy a munkámat megbecsüljék, értékeljék. 
4. Kérlek mondd meg, hogy most azonnal rendet tudsz-e tenni?
(5. Igen Anya - s megy máris pakolni és pikkpakk gyönyörű rend van.) Kicsit mechanikusnak tűnik, de...