Helga blogja életről és egyebekről

Még mindig Recall. Egyszerűen nem lehet alábecsülni a család, a felmenők életének (és persze problémáinak) fontosságát. Ismerni, tudni, milyen gyökereink vannak, miből táplálkozunk, mit hozunk magunkkal - esszenciális. Képzeld el, hogy állandóan csetlesz-botlasz. Nehezen szeded a lábaidat, pedig állandóan rohannod kell. Hasra esel a cipőfűzőben, kitörik a sarkad és anblokk nyom a cipő. Pedig amikor megvetted jó volt. Passzolt. Arról nem is beszélve, hogy még tetszett is. És most? Kétségbeesetten próbálsz túladni rajta vagy  már dobnád a kukába… Tiszta pénzkidobás. Aztán egy nap valami történik. Ránézel a lábadra, s látod, hogy van már rajtad cipő. Nem egy pár. Legalább 2-3, de inkább 4-5. Láthatatlan rád nem passzoló cipők: egyik kétszer akkora, mint a lábad, másik ódivatú, harmadik kisebb, negyedik széttaposott. Hogyan került rád? Ki és mikor húzta fel rád? Rájössz, hogy egyik sem a tied, mégis megkaptad, akaratod ellenére. Jogtalanul elvetted. Nézed őket. Lassan l...

„…amióta FELÉBREDTEM remekül vagyok minden téren. köszönöm….“ - írta  egy ismerősöm. Ó de jó neki, hogy felébredt. Én ugyanis álmodom, mégpedig folyamatosan. Mély álom ez, melyben csak vagyok. Óceán hullámai, melyeken sodródok. Nincsenek címkék, nincsenek elvárások, se szemrehányás, se bűntudat. Van-ás van. De az is lehet, hogy csak egy filmet nézek, melyben ismerős arcok és ismerős helyek villannak fel, majd tűnnek el ezeregy titkukkal. Az élet egy álom Nos, Gilbert hétvégi Recall Healing szemináriuma óta meg vagyok győződve, hogy ez valóban így is van. Hogy mi és mikor és kivel történt, s egyáltalán hogyan -  Az valós? Vagy csak valami elme által játszott mesefilm, amelyben elhittem, hogy főszereplő vagyok? Honnan jönnek ezek a mély és erős érzések, mikor életemben először most vagyok ilyen helyzetben / most vagyok itt / most találkozom ezzel az emberrel?  S egyáltalán mi történt? És mi van most? Vasárnap óta folyamatos  megkérdőjelezés az élet...

Épp a Hollywoodoo Erdő című dalát hallgattam Recall Healing szemináriumról jövet, útban a Szkénébe, Pintér Béla Társulatának  Titkaink című darabjára. Fordítástól és a tömény információktól teljesen kiütött agy azonban vette a szimbólumkat. Így  kellően nyitottan és bio-logikusan  ültem be a darabra. Titok. Zsarolhatóvá válás, beszervezés, árulás, meghasonulás. Kilépés belőle? Hányszor kérdezzük, mi a titok az életedben? Titok? Az nincs   …. nem hall, nem lát, nem beszél …. Éjjelente fogcsikoratás. Autizmus. Borban az igazság: 
sorra dőlnek ki a sztorik a családi szekrényből: abortusz, balkézről származó gyerek, árulás, lopás, emberölés, öngyilkosság. Titkok - életünk alapkövei. Mindennapjaink kísérői. Beépülnek sejtjeinkbe - s ha mi nem beszélünk, akkor majd a testünk fog. Úgyhogy nekem ne gyere az életem tökéletes és minden kerek mesével…

Egyre gyakrabban találkozom azzal az esettel, hogy beszélgetőpartnerem arra vár, hogy megmentsék vagy ő mentesen meg valakit . Ez utóbbi inkább nőkre jellemző: majd én leszek az a királylány, aki királyfivá csókolja a kis békát , aki mindezért hálás lesz, szeretni fog és soha el nem hagy (értsd: függ tőlem!) Áldozat - megmentő ezeket a szerepeket mindannyian eljátszuk életünk során. Sír a szegény én, hogy őt  elutasították elhagyták nem kellett nem volt (elég) jó megalázták becsapták, hazudtak neki cserben hagyták Mindegyik minta az első 3 életévig vezethető vissza, amikor is anyánk vagy apánk, azaz életünk eső szerelmei valamit tettek vagy nem tettek és agyunk a fenti felsorolás valamelyikének vette az esetet. Ezek a minták azonban folyamatosan előjönnek: munkában, de leginkább a párkapcsolatainkban. Kedvesünktől várjuk azt, hogy megoldja az életünket. Betoppan és onnantól minden könnyebb lesz. Röpködnek a galambok, sétálnak a rózsaszín flamingók, lufik szállnak, és h...