Play hard

Bevallom, nem vagyok az az igazi, nagykönyvi mintabuddhista. 

Karmapa mindig elmondja, hogy minden nap gyakoroljunk. Nem túl sokat, nem túl keveset, mindennap lehetőleg ugyanannyit, de folyamatosan. És kitartóan.

Ez az ami nekem nem megy.

Akkor medülök, amikor igazán kedvem tartja. Ekkor viszont a legjobb tudati játékokat produkálom. Ekkor jólesik, feltölt, és hatása akár napokig is kitart.

Muszájkodás semmire sem vezet....időpocsékolás és önfrusztrálás. 

Különösen a Lámákon végzett gyakorlatokat szeretem. A 16.Karmapa meditációt kezdőknek is kifejezetten ajánlom, ha meg akarják tapasztalni, mi is a Kagyu-style.

It rock's!

....

Ütős beszélgetés. 

Az elhangzottak pörögnek az agyam tekervényein, próbálom feldolgozni.

Érzem, amint a hallott és megdarált szavak behatoltak sejtjeimbe.

Érzések jelennek meg, kellemesek- kellemetlenek egyaránt. Sejtjeim sajognak, érzem, ahogy az élet kimegy belőlem.

Tekintetem elhomályosul.

Ez a valóság?

Egyáltalán, mi az? S hol van? 

Mi az élet egyáltalán?

Az élet egy álom - mondja Karmapa.

S valóban, mikor vagyunk ébren s mikor álmodik ebben a holografikus jelenésben?

S ha csak egy álom, akkor nincs TÉT csak TÉR, amiben bármi bármikor bárhol felbukkanhat, majd eltűnhet.

Az egész egy nagy játék.

S ha már játék, akkor élvezzük. 

Work hard - play hard...