Helga blogja életről és egyebekről

"Poor is the man whose pleasures depend on the permission of another"

Még mindig nem csengett le, sőt mintha újabb hulláma kapna erőre a nagy teremtésbuzulásnak. Így vonzd be, úgy csináld, ezeket meg végképp ne csináld, reklamálj az univerzumnál - mintha csak a Cosmo pasi1x1 rovatát olvasnám. Jönnek a jobbnál jobb ötletek, markáns és elcsépelt gondoltok. Aztán meg  a nagy magyarázatok, hogy melyik könyvből ki és mit hallgatott el, vetetett ki, hogy a nagy TITOK mégse jusson el a plebshez, de csak higgye az ostoba pórja azt, hogy nemcsak hogy megfogta az isten lábát, de még cipőt is kap rá. Ma lányommal mozi előtt éppen pizzáztunk, mikor  a mellettünk lévő asztaltnál ülő hölgy hangjára lettem figyelmes: nem szabad a negatívumra gondolni, mert az fog bejönni, Szépet, jókat kell mondogatni stb. Majdnem odaszóltam, hogy akkor is ha tele vagyok kétséggel, kétellyel, frusztrációval?  Mert hiába a szép szó, a pozitív megerősítés, ha minden sejtem fájdalomtól vagy félelemtől sajog.  Nem is foglalkoztam a témával többet, Pós...

" Az életet nem lélegzetvételben mérik, hanem olyan pillanatokban, amikor eláll a lélegzeted."

Bevallom, nem vagyok az az igazi, nagykönyvi mintabuddhista.  Karmapa mindig elmondja, hogy minden nap gyakoroljunk. Nem túl sokat, nem túl keveset, mindennap lehetőleg ugyanannyit, de folyamatosan. És kitartóan. Ez az ami nekem nem megy. Akkor medülök, amikor igazán kedvem tartja. Ekkor viszont a legjobb tudati játékokat produkálom. Ekkor jólesik, feltölt, és hatása akár napokig is kitart. Muszájkodás semmire sem vezet....időpocsékolás és önfrusztrálás.  Különösen a Lámákon végzett gyakorlatokat szeretem. A 16.Karmapa meditációt kezdőknek is kifejezetten ajánlom, ha meg akarják tapasztalni, mi is a Kagyu-style. It rock's! .... Ütős beszélgetés.  Az elhangzottak pörögnek az agyam tekervényein, próbálom feldolgozni. Érzem, amint a hallott és megdarált szavak behatoltak sejtjeimbe. Érzések jelennek meg, kellemesek- kellemetlenek egyaránt. Sejtjeim sajognak, érzem, ahogy az élet kimegy belőlem. Tekintetem elhomályosul. Ez a valóság? ...

The chase  is better than the catch. Shakespeare Anya!  Megfigyelted azt, amikor elképzeljük, hogy medencében vagyunk és a víz hullámzik, az mennyivel jobb érzés , mint amikor már benne vagyunk a medencében? Na igen. Lányom a vágyról beszélt. Felmerül a kérdés, hogy  a mi a jobb sebtében megélni vagy kitolni a vágyakozási periódust, ameddig csak lehet? Addig a pontig, amíg szétfeszít, míg minden idegsejtünk a megvalósuláson kattog? Ez esetben fennáll annak a veszélye, hogy szépen csendben fel-adjuk. Let Go(d).

Olvassátok el Vass Virág és Steiner Kristóf beszélgetését. (szintén Elle magazin)