Helga blogja életről és egyebekről

Nem érdemes irigykedni  a másikra, sosem tudhatod mikor fogod megszánni.

Ha nem tapasztasz hiedelmeket hozzá, a szex pont olyan, mint a lélegzés vagy a sétálás. Szépség; te magad. De amikor valamit kapni szeretnél tőle, mondjuk kielégülést, extázist, intimitást, kapcsolódást, vagy épp romantikát, ne számíts arra, hogy ezeket meg is kapod.  If you don’t attach beliefs to it, sex is just like breathing or walking. It’s beauty; it’s you. But when you go into it seeking things like satisfaction, ecstasy, intimacy, connectedness and romance, don’t count on finding them. (Byron Katie) Forrás: Önmunka

Tessék, kérem. A Megasztár első szériájából elsőként pottyant ki. Azóta viszont ontja  a jobbnál-jobb dalokat, igényes klippek kíséretében. Ez az, amikor az istenadta tehetség utat tör.

Már megint szauna ! Imádok beülni, nézni és hallgatni. Eszméletlen jó témák kerülnek elő, s az sem semmi, ahogyan az emberek interaktálnak. Megint sikerült egy párocska mellé keverednem, mindenféle hátsószándék nélkül.  A pasi a tipikus magyar válalkozó, klottygatya fölé magasodó hatalmas úszógumi, nyakában hatalmas agyar fityeg. A nő -ahogy mondani szokás-, örülhet, hogy még ilyen fószert is kapott, s jobb ha meg sem szólal.  Már sajnálni kezdem a pasast, ugyanis a 90 fokban más sincsen csak követelőzés. "Megint nem válaszolsz! Nem vetted észre, hogy az elmúlt 15 évben egy kérdésemre sem voltál képes válaszolni?" "Jól esne egy sör." "Azt hittem, azért mész.....jellemző."  A pasi leszegett fejjel jön-megy, rendel. Persze, tudom, hogy ő sem az az önzetlen szent, de mégis megesik rajtuk  a szívem. A legjobb úton haladnak életük elcseszéséhez. Megint vissza kellett fognom magamat, hogy meg ne szólaljak. Csipkerózsika ébresztő! Ha 15 éve egy nyam...

Egyik nap estefelé hazafelé menet különös jelenséggel tapasztaltam. Nem tudok rá jobb szót találni, mint jelenség.  Kifejezetten abszurd volt számomra, pedig utána alaposan elgondolkodtam azon, hogy lám ez is a valóság része. Sőt valaki valóságának  nagyon is a  szerves része. Ami aztán az én valóságommá is válik.   Az élet egy álom - tanít Karmapa. Történt ugyanis, hogy az ősszel megnyílt regeneráló stúdió bejáratánál parkoló kék  VW kisbusz körül  egy barna tollas valami lopakodott.  Az a valami olyan volt, mint egy nagyra nőtt madár, ugyanis embernek  aprócskának tűnt.  Gyakorlatilag azt láttam csak, hogy egy ködbe burkolózott barnaság mozog. Lassítottam, el ne üssem, no meg a kíváncsiság is hajtott. Ekkor láttam, hogy a kusza kosztüm igenis egy embert rejt. Apró, törékeny alakot, aki bő ruhát és különleges fejfedőt visel. Kezében füstölő, mellyen pontosan lekövette a kisbusz sziluettjét, miközben annak gazdáj...

Az aprócska, törékeny kislány kiállt  a szinpadra és  kiegengedte a hangját.  A minimális akusztikus kísérettel előadott egykori Kovács Kati sláger  megnyitotta a menny csatornáit, s enyhítette a tavaszi szárazságot. Anyukám mesélte, így volt ez a dal születésekor is. Hatalmas szárazság tombolt, s az emberek vágytak az enyhülést hozó égi áldásra. A dal meg is hozta. Mi ez, ha nem a teremtés maga?  Amikor a vágy, a szándék és a hála  elér a "bőség" rezgésszintjére, ami már hozza is megvalósulást. Ez már kvantumvilág, amit a köznyelv csak csoda néven emleget. Tudósok megfigyelték, hogy vákuummal telt üveg tanulmányozása közben pusztán a figyelem hatására apró kis részecskék jelennek meg. A nagy semmiből. Ez azt jelentené, hogy  a figyelmünk fókuszálásával bármit létrehozhatunk? Ezek alapján minden velünk történő jót vagy rosszat mi magunk hozunk létre, pusztán a gondolataink erejével? Talán ezért van az, ha jókedvünk van csupa jófejjel találk...

"Kelet-Afrikában van egy törzs, ahol a gyermek megszületésének idejét nem a világrajövetelének napjától, sőt nem is a fogantatás napjától számítják. E törzs számára a születés kelte azt a napot jelöli, amikor a leendő anya először gondol majdani gyermekére. Az anya, amikor úgy érzi, eljött az ideje, hogy gyermeke legyen, elvonul az erdőbe, és magányosan ül egy fa alatt mindaddig, amíg bensőjében meghallja gyermeke énekét. Amint ez megtörtént, az anya visszatér a falujába, és megtanítja az éneket a leendő apának. Ezután ezzel az énekkel hívogatják a gyereket. Miután a gyerek megfogant, az asszony a méhében hordott kisbabának énekel, és megtanítja a dalt a falu bábáinak és öregasszonyainak, akik a vajúdás alatt és a születés csodálatos pillanatában ezzel az énekkel köszöntik a gyermeket. A szülés után valamennyi falubeli megtanulja az újszülött énekét. Ez a dal ezután élete minden fontos pillanatában elkíséri. Ezt éneklik neki, amikor valami baja esik, ezt éneklik győzelme...