Még mindig nem csengett le, sőt mintha újabb hulláma kapna erőre a nagy teremtésbuzulásnak. Így vonzd be, úgy csináld, ezeket meg végképp ne csináld, reklamálj az univerzumnál - mintha csak a Cosmo pasi1x1 rovatát olvasnám. Jönnek a jobbnál jobb ötletek, markáns és elcsépelt gondoltok. Aztán meg a nagy magyarázatok, hogy melyik könyvből ki és mit hallgatott el, vetetett ki, hogy a nagy TITOK mégse jusson el a plebshez, de csak higgye az ostoba pórja azt, hogy nemcsak hogy megfogta az isten lábát, de még cipőt is kap rá. Ma lányommal mozi előtt éppen pizzáztunk, mikor a mellettünk lévő asztaltnál ülő hölgy hangjára lettem figyelmes: nem szabad a negatívumra gondolni, mert az fog bejönni, Szépet, jókat kell mondogatni stb. Majdnem odaszóltam, hogy akkor is ha tele vagyok kétséggel, kétellyel, frusztrációval? Mert hiába a szép szó, a pozitív megerősítés, ha minden sejtem fájdalomtól vagy félelemtől sajog. Nem is foglalkoztam a témával többet, Pós...