Taigetosz-díj
Reggel centizem éppen a kocsit az óvoda előtti parkolóhelyre, amikor álmodozó anyuka húzza át két csemetéjét a túloldalról.
Természetesen a tolató kocsim mögött.
Ezt már megfigyeltem, hogy a kocsiból kiszállók valamilyen megmagyarázhatatlan okból imádnak a másik, éppen parkoló autó környékén közlekedni.
Ha az indul, akkor a kocsi orra előtt, ha hátramenetben van, akkor természetesen a kocsi fara mögött. Ez nagyon izgalmas egy olyan magas hátsójú autónál, mint az enyém is, amely mögött egy kisgyerek, de még egy babakocsis anyuka lazán elfér.
Csendben dohogok, hogy na ez az anyukát sem az eszéért fogják elrabolni. Az óvoda kertjében még szerencsétlenkedik egy sort, alig várom, hogy leelőzzem.
Távozóban megint az udvaron álmdozik a kisebbik gyerekkel. Fel is kiáltok csendben magamban, hogy uccuneki, mert még a végén megint a kocsim előtt fog lábatlankodni.
Bepattanok, biztonsági öv patt, SIK-esen indulok, elengedem a jobbról jövő autóst. Már nyomnám a gázt, amikor is álmodozó anyuka ivadékával éppen előttem lép le a járdáról. FÉK. Ő persze visszaugrik és kényszeredetten mosolyog.
Én nem voltam ennyire kedves, szimplán letekertem az ablakot és azt mondtam: Taigetosz!
Így született meg a Taigetosz-díj, mellyel azokat a petesej- és spermadonorokat (értsd: szülőket) díjazom, akik mestetien tudnák magukat és ivadékaikat egy hétköznapi szituban is kinyírni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése