Helga blogja életről és egyebekről

Aki teljesen feladja a múltért a jelenét, talán a jövőt is elveszíti. (Szepes Mária)

A jelenlét  másik nagy mételye, hogy azt gondolom, hogy nekem kell megoldanom dolgokat. Az életemnek és a másiknak úgy kell alakulnia, ahogyan azt én elképzeltem. A valóság ezen fajta negligálása aztán a szenvedés és kínlódás gyökere. Esik az eső.  Nézd meg, mit tehetsz! Elállítani nem tudod. Dönthetsz: esernyőt veszel vagy köpenyt, vagy maradsz ahol vagy és megvárod míg eláll. Az esőt nem érdekli, hogy ez neked tetszik-e vagy sem, végzi a dolgát. Az eső, a napi politika ez bizony az Univerzum/Jóisten/Természet dolga. Te arra figyelj, hogyan viszonyulsz hozzá. Tedd meg a maximumot, amivel minden helyzetből a legjobbat tudod kihozni. Légy jelen. A párod úgy döntött mással folytatja az életét. Szomorú és levert vagy, tehetetlen és nem érted miért, amikor te annyira de annyira szeretted, sőt még jobb is vagy annál a  másiknál. Azt gondolod, hogy párod kényszer hatása miatt döntött így. Valóban igaz ez? Valóban kényszerítették, manipulálták, megzsarolták, fenyeg...

Gyakorlatilag ha megnézzük a párkapcsolatokat, azt látjuk, hogy mindig a másiktól várjuk el, hogy boldoggá tegyen bennünket. Találja ki magunk számára sem világos gondolatainkat, vágyainkat. Cselekedjen a kedvünkre és ezzel a saját boldogságunk, kiteljesedésünk  evidenssé válik. Ismerősi körömben az erősebbik nem oldaláról el-elhangzik az “odaadó nő” kifejezés. Az, hogy ez az az ideális nőtípus, akire -szerintük-, minden férfi vágyik. Mégis, Uraim, milyen az odaadó nő? “Mint a távolkeletiek”- hangzik a lakonikus válasz. Hát akkor lehet menni Thaiföldre, ahol az odaadás, az alázat inkább fakad a buddhizmus tanításaiból. Mégis, mit tudnak a keleti nők? “Feltétel nélkül tudnak szeretni - tudom meg-, nem úgy, mint már a magyarok, vagy a nyugat-európaiak.” Ők istenként tekintenek a férfira,  követik tűzön-vízen, mit számít, hogy mit hoz a sors, legyen gazdagság vagy nélkülözés. 
Ilyen az odaadó nő - legalábbis a beetetés fázisában biztosan. Aztán, hogy mi lesz később.... nos ...

Idestova vagy tíz éve olvastam Ghislaine Lanctot Egészségügyi maffia című könyvét, nem is kis megdöbbenések közepette.  Ghis miután egyetemi orvosi diplomát szerzett, praktizálni kezdett, s rájött, hogy valami nem OK. Egészségügy helyett betegségügyről kezdett beszélni, majd miután a Quebec-i nativ indiánok között is eltöltött egy kis időt, rájött WHO kisasszony filantrópia álarca mögé  bújtatott népirtási politikájára is. Könyvei zajos sikert aratott, melynek köszönhetően elvették doktori címét, praktizálási jogától megfosztották, sőt még börtönbűntetést is a nyakába sóztak. (Hazánk is dicsekedhet hasonló boszorkányüldözéssel...) Ghis nem adta fel, kiállt elvei mellett, s nyitja fel azóta is emberek százainak szemét. Ő maga pedig - ahogy elézem-, szimplán elérte a megszabadulást. A mellékelt film egy csoda. Szánjatok rá időt, s gondolkodjatok el rajta. És osszátok meg barátaitokkal.

Kentaur Álmatlanság c. klipjét vágtam be. A zene fülbemászóan kommersz, szöveg csupa sablon, az énekes  hangja nem is kevés kívánnivalót hagy maga után,  a klip viszont profi. Nagy valószínűséggel nem szerény költségvetésű produkció. Mégis a szöveg gondolkodtatott el, miközben álltam a városi dugóban. Az eső csak kopogott a kocsi tetején, az ablaktörlő ütemesen mozdult, én pedig hallgattam és bambultam. Néztem a párába vesző épületek sziluettjét, vagy éppen a mellettem várakozó gépkocsi unottan rágózó/cigiző, ujjaival a kormányon frusztráltan doboló vagy éppen egoprotézisébe mélyülő utasát. Közben Kentaur nyomta a magáét, s bevillant, hogy mi mindenben is hiszek vagy éppen hittem, s hisz az emberek nagy része. Egy ilyen a Megmentő, a Messiás, az Őrangyal, aki majd megvéd, megment, megmutatja a helyes utat - magunkhoz. Ő az, akiben hiszünk, hogy szebb, jobb, sikeresebb, türelmesebb, megértőbb, egyszóval szerethetőbb embert formál belőlünk. Ő az, aki lehet képzelet...

Sex és Irán