Helga blogja életről és egyebekről

Everything is mind. Minden tudat. - Posted using BlogPress from my iPhone

A fenti  mondat Béres Iván, a PIG kreatívügynökség tulajdonosánal a szájából hangzott el. Adott a sikeres férfi receptje: lehetőleg elsőszámű vezetői pozíció a megfelelő juttatási csomaggal, jól menő cég szexi ágazatban (marketing-média, IT, pénzintézet, semmi esetre sem dűznigyár), ambíció, trendi hobby. Ne feledkezzünk meg a biztos hinterlandról sem: első vagy éppen második házasság minimum két gyerek szumma. Egyszóval mindent elért, innen már csak világ, de minium európai hatalmi pozíciók vannak. S ki lenne nála ezekre alkalmasabb? Természetesen senki. S aki ezt nem tudja,  vagy nem veszi észre, az szimplán hülye. Sikeres pasink innentől kezdve úgy gondolja, neki minden jár és mindent meg is tehet.  S milyen státuszszmbólumra van ezen felül szüksége?  A saját, különbejáratú szeretőre. Ivánunk a kézenfekvő megoldást választotta: házinyúlra lő.  Konkrét ajánlatott tett beosztottjának, aki fiatal koránál fogva nem érti, hogy miért is kezd ki vele a főnök, mik...

A fenti mondatot tanítóm, Lámám, Ole Nydahl mondta. S ezzel az életem innentől kezdve gyökeresen megváltozott. Már semmi sem az, ami eddig volt. A határok eltűntek, s a térben csak az áldás és a végtelen lehetőségek tárháza jelent meg. Nincs aggódás, nincsen probléma. Lehetőség, bőség, tudás és öröm van. S az is tartósan. Nincsen jó vagy rossz. Persze megjelenhet olyasmi, ami még megérint, de az idővel ez is egyre halványabban, erőtlenebbül.  (Ezt ki lehet és ki is kell dolgozni, aktív meditációval, ho'oponoponoval, önempátiával. Lényeg, hogy szembesüljünk vele, tudatosítsuk, hogy ott van s érzést váltott ki, mely mögött szükségletek húzódnak meg,  majd engedjük elmenni.) I'm very happy about you. Really. Én is. Örülök, hogy hazataláltam. Összeszőve.

Az elmúlt egy hónap megint tömény pörgés volt. Végre kezdtem látni az alagút végét, amikor az egyik kulcsmunkatársam bejelentette, levadászták. Nagyobb HR szervezet, nagyobb kitörési - ugrási lehetőség, az anyagiakról pesze nem is beszélve. Ő pedig döntött, mellettük. Ott azon nyomban törtem darabjaimra. Így ültem kocsiba, s vágtattam Győrbe, kihasználva a 1,5 órás utat egy kis önempátiára. Hogyan is érzek? Mely fontosságom sérült? Hogyan szeretném magamat érezni? És mi lenne most nagyon jó? Szépen módszeresen tornáztam fel magam az érzelmi létrán. Azzal, hogy kimondtam negatív érzéseimet, majd a mögötte sérült szükségleteimet, máris majd 4 szintet ugrottam. Viszont folytattam a vágyaimmal, koncentrálva az érzésekre, így egyszercsak pikkpakk máris a jólét, az öröm rezgésébe kerültem a korábbi szükösségből. Aztán kollégáim azonnal rámöntötték panaszukat, s máris az őd dolgaikkal foglalkoztam saját magam helyett. Feladat lett a problémából. Valamilyen ismeretlen okból kifolyólag a pénz...

Most utaztam először fapados repcsivel. Először is ott volt a kellemes meglepetés, hogy van Bp-Barcelona közvetlen járat. Aztán a pikkpakk foglalás. Az online checkin. A Ferihegy 1. tüneményes és szerethető picursága. A személyzet gyorsasága, alapossága, kedvessége. A WIZZ járat pontossága, tisztasága, csomagkiadás rekordgyorsasága. Az utaskísérők fiatalok, szépek, az uniformisuk divatos. Nem úgy mint a Malév, ahol minden koszos, a személyzet életúnt, a sztyuvik szebb napokat is láttak. Ebből is látszik, hogy az állam rossz gazda. De tényleg, minek nekünk saját légitársaság, ha a maszek 100-szor jobb? - Posted using BlogPress from my iPhone Location: Carrer de Francesc Pujols,Barcelona,Spanyolország