Ahogy ígértem, folytatom morfondírozásomat a 77 pontos elvárási listáról . Szinte hallom, ahogyan kérditek, mégis mi a bajom azzal, hogy vannak elvárások. A kérdés az, hogy a személlyel vagy a kapcsolattal szemben van az elvárás . Ez nagyon fontos, mondhatni vízválasztó pont. Amíg a partneremre vonatkozóan vannak az elvárásaim , azzal egy kettős helyzetbe kerülök. Egyrészről kontrollálni kezdem a másik embert: valóban megfelel az elvárásaimnak, valóban olyan, mint amilyennek szeretném, hogy legyen. S jaj neki, ha nem olyan! Ekkor ugyanis megyek a következő célszemélyre, ha ő sem olyan, akkor a következőre. Mindig lesz következő! Ez a helyzet az én belső bizonytalanságomról szól, arról, hogy míg valakivel vagyok - akiről sorban derül ki, hogy nem teljesíti az elvárásaimat, azaz nem elég jó-, megjelenik a félelem, hogy lemaradok egy másikról. Mondjuk az igaziról. Az igazi utáni maratoni futás pedig érzelmi kiégéshez vezet. Másrés...