Helga blogja életről és egyebekről

Gyakorlatilag ha megnézzük a párkapcsolatokat, azt látjuk, hogy mindig a másiktól várjuk el, hogy boldoggá tegyen bennünket. Találja ki magunk számára sem világos gondolatainkat, vágyainkat. Cselekedjen a kedvünkre és ezzel a saját boldogságunk, kiteljesedésünk  evidenssé válik. Ismerősi körömben az erősebbik nem oldaláról el-elhangzik az “odaadó nő” kifejezés. Az, hogy ez az az ideális nőtípus, akire -szerintük-, minden férfi vágyik. Mégis, Uraim, milyen az odaadó nő? “Mint a távolkeletiek”- hangzik a lakonikus válasz. Hát akkor lehet menni Thaiföldre, ahol az odaadás, az alázat inkább fakad a buddhizmus tanításaiból. Mégis, mit tudnak a keleti nők? “Feltétel nélkül tudnak szeretni - tudom meg-, nem úgy, mint már a magyarok, vagy a nyugat-európaiak.” Ők istenként tekintenek a férfira,  követik tűzön-vízen, mit számít, hogy mit hoz a sors, legyen gazdagság vagy nélkülözés. 
Ilyen az odaadó nő - legalábbis a beetetés fázisában biztosan. Aztán, hogy mi lesz később.... nos ...

Az embereknek nem erős kezű vezetőkre, hanem szabadságra van szüksége - hallottam egy számomra fontos embertől évekkel ezelőtt. Akkor csend lett, majd pár hónap múlva az embert darabjaira szedte a média. Úgy gondolom, hogy ez a válasz sosem volt ennyire időszerű, mint  manapság. Óránként olvasni cikkeket, hogy menekültek, bevándorlók milliói tartanak Európa, így  schengeni határként hazánk felé. Kampány nélkül is beindul a félelem és az ellenállás.   Mi lesz, ha… Elvszik a munkánkat?
 Nyelvtudás és okmányok nélkül?
 Megemlítem, hogy nem találunk embert, aki takarítana, mosogatna. Mert már kiment Londonba. Nincs szakács, chef, mert már valamelyik ausztriai üdülőparadicsomban dolgozik, s nemcsak síszezonban, hanem az osztrák találékonyságnak hála, már nyáron is. Mi lesz, ha… robbantanak, megerőszakolnak, megölnek, lelaknak minket, amikor már nekünk sincs semmink… Semmit is felajánlani: ez az igazi fekete vacsora. Olvasom a cikkeket, ISIS szervezett...