Remény, örök
Összefutottam kedvenc szomszéd bácsimmal. Mindig jókedvű, mindig kedves, szeme huncutul csillog annak ellenére, hogy minden évben hosszabb-rövidebb időre a honi egészségügyet tanulmányozza behatóan. Kedvesen mosolyog, s boldog új évet kíván. Szebbet, jobbat és reményteljesebbet. Eszembe jut a Nemzeti Galéria Háború és béke között Chagall és Ámos Imre kiállítása. Két üldözött, akik közül az egyik nagyon bölcs volt. Mindig biztonságosabb helyre menekült. S a másik, aki munkaszolgálatról munkaszolgálatra járt. Utolsó fillérein spirálfüzetet vett, s abba rajzolt. Rendületlenül, az utolsó percig. A Szolnoki Vázlatkönyv a Bori Notesz méltó párja. Örök mementó szörnyűséges időkből. S örök intés, hogy a legsötétebb perceidben is ott remény. Ott a szépség és ott az alkotás lehetősége.
